* Késmárk, 1847. október 26. – † Budapest, 1913. július 17. / szakiskolai igazgató, gazdasági szakíró

Szülővárosában érettségizett, majd a pesti egyetemen jogot hallgatott. A gazdasági kérdések azonban jobban érdekelték, ezért átlépett a Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézetbe, ahol 1869-ben oklevelet szerzett. A következő években különböző uradalmakban gyakornokként tevékenykedett. 1872–1873-ban állami ösztöndíjjal Belgiumban, Franciaországban, Angliában járt tanulmányúton, majd Württembergben és Halléban gazdasági előadásokat hallgatott. Hazatérését követően uradalmi intéző volt, majd 1877–1880-ban a kassai, 1880–1890-ben a keszthelyi gazdasági tanintézet tanára volt. 1890-től 1909-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig az időközben akadémiai rangra emelt Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia tanára, majd igazgatója volt. Szakterülete elsősorban a mezőgazdasági üzemtan volt, a növénytermelés és a mezőgazdasági üzemszervezés foglalkoztatta. Munkatársa volt A Pallas Nagylexikonának is.

Főbb művei:
Az okszerű talajmívelés elmélete és gyakorlata, 1885;
Jószágberendezés- és kezeléstan, 1895.