Hankó Béla
* Poprád, 1886. július 5. – † Toronto, 1959. november 16. / zoológus, egyetemi tanár
A budapesti egyetemen tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1910-től az állattani tanszéken tanársegéd. 1911-ben a helgolandi, 1912-ben és 1914-ben a nápolyi zoológiai állomáson főként regenerációs kutatásokkal foglalkozott. Az I.vh. idején katonaként szolgált. 1918-tól az MNM Állattárában dolgozott. 1925-ben a budapesti közgazdasági egyetemen a halgazdaságtan magántanára és az MNM révfülöpi balatoni biológiai állomásának vezetője, 1927-ben a Tihanyi Biológiai Intézet első igazgatója lett. 1929-től a debreceni egyetemen zoológiát adott elő, 1933-tól professzorként. 1941–1944-ben a kolozsvári egyetem állatrendszertani intézetének és múzeumának vezetője, 1945-től nyugdíjazásáig (1950) újból a debreceni egyetem tanára. 1957-ben kivándorolt Kanadába. Tudományos munkássága elsősorban a hidrobiológia (főleg a balatoni), az ichthyológia és az állatrendszertan területét ölelte fel. Foglalkozott a magyar háziállatok eredetével és történetével is. Több anatóliai halfaj felfedezése fűződik a nevéhez.
Főbb művei:
Tógazdasági tanácsadó pontyos tógazdaságok részére, 1924;
A megújhodás. Elveszett testrészek visszaszerzése, idegen testrészek átültetése, 1927;
A hal és a halgazdaság, 1928;
A gerincesek általános jellemzése és a halak, 1928;
Magyarország halainak eredete és elterjedése, 1931;
A hajdani Alföld ősi állatvilága,1933 v. 1931; A magyar szarvasmarha egykori gazdasági jelentősége, 1935;
Ősi magyar háziállataink, 1940;
Az ősi magyar kutyák, 1940;
Az ősmagyar fekete juhnyáj, 1941;
A hucul ló és tenyésztése Turjaremetén, 1942;
Székely lovak, 1943;
A magyar háziállatok története ősidőktől máig, 1954.
Hibát talált?
Üzenőfal
