* Terézváros, 1848. május 2. –  † Budapest, 1906. október 12. / bencés rendi tanár, Komárom helytörténésze

1849-ben költözött családjával Komáromba és itt kezdte iskolai tanulmányait. Pozsonyban érettségizett. 1864-ben belépett a bencés rendbe. Gimnáziumi tanári oklevelet szerzett és Kőszegen, Pannonhalmán, Esztergomban tanított. 1877-ben Komáromban telepedett le, ahol bekapcsolódott a helyi kulturális és szellemi életbe. Helytörténeti tanulmányokat írt, majd dolgozni kezdett Komárom vármegye monográfiáján, amely később beépült Borovszky Samu vármegye-monográfiáinak sorozatába. Az 1890-es évektől kezdve egyre ritkábban jelentkezett írásokkal és a közélettől is elfordult. 1897-ben a komáromfüssi plébániára helyezték, majd különböző településeken szolgált, 1906-ban betegsége miatt az irgalmasok budai kórházába került és hamarosan elhunyt.

Főbb művei:
Komárom vármegye és város történetéhez, 1890, 1891;
Komárom vármegye nemes családainak történetéhez, 1890;
Az alsócsallóközi ármentesítő társulat története, 1896;
A komáromi benediktinus gimnázium és társház története, 1896;
Komárom megye őskora, 1901.