Görgei Artúr, Görgey
* Toporc, 1818. január 30. – † Budapest, 1916. május 21. / kémikus, honvédtábornok, hadügyminiszter
Ő maga végrendeletében Görgeiként írta a nevét, de sok helyen a Görgey forma szerepel. Apja rangon alul nősült, ezért a család állandó anyagi gondokkal küszködött. Késmárkon kezdte tanulmányait és apja kívánságára katonai pályára lépett. 1832–1836-ban a tullni utászakadémia hallgatója volt, majd éveken át különböző helyeken szolgált. 1845. július 31-én kilépett a seregből és Prágában beiratkozott a Károly–Ferdinánd Egyetemre, ahol Josef Redtenbacher (1810–1870) profeszszor tanítványaként kémiát tanult. Kutatásokat is folytatott a zsírsavak terén és a kókuszdió olajában egy addig ismeretlen vegyületet, a 12 szénatomú laurinsavat sikerült kimutatnia, amelyet ő pichurinsavnak nevezett, de a laurinsav elnevezés terjedt el, miután Marsson francia vegyész nem sokkal később a babérolajban is megtalálta. Erről szóló dolgozata két rangos német lapban is megjelent. Ígéretes tudományos pályáját azonban a történelmi események derékba törték, bár 1848 tavaszán még azzal kereste fel Eötvös Józsefet, hogy szeretne kémiát tanítani a pesti egyetemen. 1848 májusában azonban már a honvédség szervezésével foglalatoskodott. Katonai karrierje gyorsan felfelé ívelt, és 1849 nyarán ő lett a magyar seregek
fővezére, és ebben a minőségében neki jutott az a hálátlan feladat, hogy Világosnál letegye a fegyvert az oroszok előtt. Később emiatt maga Kossuth is árulónak nevezte és ez a teljesen alaptalan vélemény még a XX. sz.-ban is eléggé elterjedt volt. 1849–1867 között Klagenfurtban internálták, csak az 1867-es kiegyezést követően tért vissza Magyarországra. Ausztriai kényszertartózkodása idején is elsősorban kémiával szeretett volna foglalkozni, de különböző kérelmeit elutasították, pártfogóinak nem sikerült közbenjárniuk az érdekében. Ez a vágya Magyarországon sem teljesült, így családjával testvére visegrádi házában élve kertészkedéssel töltötte nyugdíjas éveit. Than Károly, a kiváló vegyész nagyra tartotta Görgei tudományos eredményeit és szerepel abban az USA-ban megjelent kiadványban, amely a 12 legjelentősebb magyar kémikust is bemutatja.
Főbb művei:
Mein Leben und Wirken in Ungarn I–II), 1852 (magyarul: Életem és működésem I–II., 1911); Gazdátlan levelek, 1867.
