Gerevich Emil

* Kovászó, Bereg vármegye, 1854. december 11. – † Kassa, 1902. december 24. / matematikus, kassai főreáliskolai igazgató

Budapesten mint tanárjelölt a tudományegyetemen és a műegyetemen matematikát és természettudományokat hallgatott. 1876-ban az alsó-lendvai polgári iskolához tanítónak, 1877-ben pedig a máramarosszigeti felsőbb leányiskolához rendes tanárnak nevezték ki. 1885-ben a besztercebányai állami felsőbb leányiskola igazgatója lett, 1891-től a kassai állami főreáliskola igazgatója. Időközben megszerezte a középiskolai tanári oklevelet mennyiségtanból és természettanból. A lefelé menő lánctörtekről írt doktori disszertációját az 1872 novemberétől működő kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen védte meg 1885-ben. Ezt a munkáját, amelyet Máramarosszigeten adott ki, ma is számon tartja a nemzetközi matematikai szakirodalom. Szabó Péter Gábor, szegedi matematikatörténész szerint Gerevich Emil volt az egyetlen matematikus, aki a felfelé menő lánctörtekkel is foglalkozott.

Főbb művei:
A lefelé menő lánctörtekről, 1885;
A felfelé menő lánctörtek analízise, 1889;
Számtan a középiskolák számára (Orbók Mórral), 1893.