* Rimaszombat, 1898. augusztus 3. –  † Budapest, 1967. december 24. / vegyészmérnök,
bauxitkémikus

Vegyészmérnöki oklevelet a budapesti műegyetemen szerzett (1925). 1928-tól az ALUÉRC Bánya és Ipari Rt. gánti laboratóriumának vezetője. 1932-ben a Földtani Intézet vegyésze lett. 1935–1938-ban Indiában volt bauxitvegyész. Hazatérése után az ALUÉRC-nél, 1945-től 1960-ig, nyugdíjazásáig a Magyar-Szovjet Bauxit Alumíniumipari Rt.-nél (MASZOBAL), az Alumínium Iparigazgatóságon, az Iparügyi Minisztériumban és a Fémipari Kutató Intézetben működött. A bauxit ipari hasznosítása c. tárgykörben egyetemi magántanárrá habilitálták (1949). Elsőként írta le a bayerit megjelenését természetes körülmények között. Hazai dolomitból száraz eljárással fémmagnéziumot állított elő és fontos szerepe volt a magyar bauxitkataszter munkálatainak megkezdésében, a hazai műkorundgyártás megindításában. Tudományos eredményei mellett az ismeretterjesztő irodalomban is maradandót alkotott. Több értékes tanulmánya kéziratban maradt (Gézaházi bauxit; Szentgáli fúrások és aknák fullerföld derítő képességének vizsgálata)

Főbb művei:
Adatok a sümegi bauxit-előforduláshoz, 1933;
A bauxit ipari alkalmazása, 1950;
Timföldgyártás,1951;
Timföldhidrát és a timföld fizikai szerkezete és tulajdonságai, 1953;
Kémiai technológia. Timföldgyártás, 1959.