* 1846. augusztus 17. Ógyalla  † 1900. január 28., Budapest / építész

Feszty Adolf Feszty Szilveszter és Linzmayer Josepha második gyermekeként született 1846. augusztus 17-én, Ógyallán. Abban a korban látta meg a napvilágot, amikor a forradalmi eszmék formálták Európát. Életére pedig a korra szintén jellemző tudományos- és technikai fejlődés nyomta rá a bélyegét.
Tanulmányait Révkomáromban kezdte meg. Itt kitűnő tanuló volt: fegyelmezett magaviseletével és a természettudományok iránti érdeklődéssel kitűnt tanulótársai közül. Révkomárom után a pozsonyi főreáliskola tanulója lett, ahol tanulmányait kitűnő eredménnyel fejezte be. Az érettségi után a bécsi műegyetem diákja lett. Itt került a kezébe Gottfried Semper: A stílus a technika a tektonikus művészetekben, avagy a gyakorlati esztétika című könyve, amely nagy hatást gyakorolt rá, és egyben meghatározta életének további céljait. 1866-ban bejelentette szüleinek, hogy Zürichbe megy – az ottani politechnikán építészetet tanulni – Semper professzorhoz. Itt Adolf tanulási vágya a maximumra emelkedett. Kedvenc tantárgyai közé tartozott a geometriai rajz és a stílusfogalmak nevezetű tantárgy. Tanulmányai befejezése után párizsi és észak-olaszországi tanulmányútra ment.
1871-ben feleségül vette Bach Lilit. Szintén ebben az évben építészeti irodát is nyitott Pesten, az Akadémia utca 6. szám alatt. Magyarországon ez idő tájt már élénk városfejlesztési munkák folytak, különösen a főváros sokáig stagnáló építkezése kapott új lendületet. Szaktudása és nívósan elkészített pályázatai révén hamarosan a legkeresettebb építészek közé tartozott, nemcsak Budapestem, hanem egész Magyarországon. Az építészeti feladatait a nyolcvanas években már nagy tapasztalattal végezte, és bekapcsolódott a társadalmi életbe is. Egy évtizedes aktív tervezői munkásságáért 1882-ben a király, a Ferenc József Rend lovagkeresztjét adományozta neki.
A családi feljegyzésekből tudjuk, hogy Adolfnak és Lilinek öt gyermeke született: Olga (1872), Gizella (1873), Erzsébet (1875), Adolf (1877) és Margit (1879. május. 29.), akik közül az első négy még csecsemőkorban meghalt. 1882-ben meghalt felesége is és Adolf egyedül maradt az akkor még csak három éves Margittal.

Feszty Adolf alkotásai
Zürichből való hazatérése után legelső munkája gróf Károlyi György palotájának felépítése volt. A tervek Ybl Miklós elképzelései alapján készültek, de 1875. július 18-án Feszty is aláírta a rajzokat, mint építőmester és kivitelező. A fiatal építész szakmai tudását mi se bizonyítja jobban, mint az, hogy a kor neves építésze Ybl is minden aggály nélkül átadta neki az épület kivitelezését.
Még a harmincadik évét sem töltötte be, amikor hozzáfogott, és megalkotta egyik legelső és talán legszebb épületét a Haris bazárt. Benne volt zürichi mesterének, Sempernek a neoreneszánsz ihlete, az olaszországi galériák inspirációja, és nem utolsósorban a torinói, a veronai, a milánói és a római bazárok szemkápráztató emléke. Haris Gergely, a dúsgazdag polgár ötlete volt, hogy az Eskü tér és a Koronaherceg utca között átjárót építsenek, de úgy, hogy az átjáró egyben bazársor is legyen (az építtető egy üvegtető szerkezetű kupolával és folyosókkal ellátott bolti helyiségsornak képzelte el a bazárt). Az ifjú építész a kupola megépítésénél alkalmazta a korban legújabbnak számító teherbíró szerkezeti anyagot, a hengerelt vasat. A vas és az üveg kombinációja teret nyitott a nagy fesztávú, természetes megvilágítású csarnokok építésének. Az épület legszebben kivitelezett része a középső kupola, amely merész ívben fogja össze az épületet. A kupola oldalrészeit a főfalak tartják; nyugvó oszlopos, árkádszerű elrendezése az apró boltok helyiségeinek biztosított helyet. Az impozáns épületet a belváros végleges rendezésekor 1910-ben lebontották.
Feszty következő alkotása a Fonciére Biztosító Társaság palotájának épülete. Az egész épületre jellemző a reneszánsz lendület és az eklektikus stílus. Adolf a keskeny sarok kiképzését egy toronymagasságú szögletes kupolával oldotta meg. A homlokzat ívén kétoldalt egy-egy griffmadár alakját találjuk, középütt pedig Merkúr szobrát, aki kezében pénzes zacskót és hírnöki pálcát tart. Sajnos ezt a pompás épületet nem kerülte el a háború szele: a tető és a kupola elpusztult (ezeket a részeket 1945 után nem állították helyre).
Az Andrássy út megszületésének időszaka a legpezsgőbb korszaka az építésznek. Adolf pályáját is legnagyobb mértékben a sugárúti (ma Andrássy út) paloták formálták, hiszen itt mintegy tizennégy épületet tervezett. Csak egy épületet ragadnék ki a sok közül, az Andrássy út 60. szám alatt lévőt. A háromemeletes épület legszebb, legmutatósabb része a tompa sarokhomlokzat. A házat az 1990-es években átalakították, ma a Terror háza található benne.
Feszty nagy lelkesedéssel vett részt az 1878-ban meghirdetett budapesti új lóversenypálya megtervezésében is (hosszabb ideig Bécsben is tartózkodott, ahol ő tervezte meg a lóversenypályát). A magyar versenypálya tervezője nagy gondot fordított a versenypálya füvesítésére és a környék parkosítására is. A versenytér északnyugati részén állt a díszes főtribün, melynek tervezését Feszty Adolfra bízták. Azt, hogy az ifjú építész milyen elismerést vívott ki magának, bizonyítja Károlyi Gyula levele, melyet Tisza Kálmán miniszterelnökhöz írt. Ebben Adolf jó ízlését és kivitelezési ügyességét dicséri. Az 1880-ban megnyitott lóversenypálya alig harmincnyolc évi működés után bezárta kapuit. Helyén épült meg később a Népstadion.
Feszty nem vette fel a versenyt a kor kiváló egyházi- és templomépítészeivel. Kisebb templom-helyreállítási tervei mellett egyedüli nagyobb alkotása az 1885-ben átépített bánhidai (ma Tatabánya része) római katolikus templom homlokzata és neoromán tornya volt.
Az ivóvízhiányban szenvedő és járványokkal küzdő Budapest pályázatára Eszterházy Miklós és Adolf közös tervet adott be: a tatai tavak és Vértes forrásvizét vezessék a fővárosba. De végül a káposztásmegyeri kutakat építették meg és onnan biztosították a város ivóvizét.
1890-ben kibéreli az Eszterházy herceg 30 000 holdas süttői birtokát, melyet nagy szaktudásával mintagazdasággá fejlesztett. A birtokon nagy mennyiségű tőzeget talált, melyet papírgyártásra próbált felhasználni. A sikeres kísérletei alapján 1898-ban elkészült a tőzegpapírminták első katalógusa. Ám a megfeszített munka csak sietette szívbetegségének kifejlődését, így terve a papírgyártás terén kútba esett.
1887-ben a tatai választókerület képviselője lett. Ezt a tisztséget 1892-ig töltötte be. Itt építette meg ugyanebben az évben a tó partján a svájci stílusú nyaralóját. Komoly betegségére (szívbetegség) hivatkozva pedig lassan felhagyott az építészeti pályájával is. 1900. január 28-án halt meg. Az új köztemetőben, a maga által tervezett családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Szénássy Árpád kutatása során megtalálta Adolf síremlékét, amelyet, 1953. június 17-én áthelyeztek a Rákoskeresztúri temetőbe. Ez a méreteiben szerény alkotás fő vonalaiban egyesíti mindazokat az elemeket, amelyek Feszty házain is jelen vannak (a félköríves ablakra emlékeztető síremléket két fekete márványlap fedte, Adolfnak és egyetlen lányának a nevével). 1998-ban, Pest-Buda-Óbuda egyesítésének a 125. évében a síremléket felújították (Szénássy Árpád és a Budapesti Városvédők Pantheon csoportja), de nem ugyanabban a formában.

Életéhez kapcsolódó települések: Ógyalla, Zürich, Budapest, Tata