* Szepesváralja, 1883. november 21. – † Budapest, 1944. december 30. / filológus, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1938)
Iglón érettségizett. Egyetemi tanulmányait Budapesten az Eötvös-kollégium tagjaként végezte. 1907-ben lett bölcsészdoktor. 1907–1911 között a brassói állami főreáliskolában tanított, utána a budapesti gyakorló gimnázium tanára. Több ízben járt tanulmányúton Angliában és az USA-ban. 1924-ben Grazba költözött, itt egy internátust alapított. 1934-ben tért haza Magyarországra. Budapesten az ev. gimnázium tanára volt, közben a budapesti egyetemen az angol filológia tárgyköréből magántanárrá képesítették. 1935-ben az Eötvös-kollégium tanára. 1938-tól a debreceni egyetemen az angol nyelv és irodalom nyilvános rendes tanára. A hazai angol filológia egyik kiváló munkása. Szerkesztette az általa alapított Angol Filológiai Tanulmányok hat kötetét (1936–1944). Több tankönyv és szótár szerkesztője volt. Tanulmányaiban főleg az angol–magyar irodalmi és történeti kapcsolatok felderítésével foglalkozott. Az MTA 1938. május 6-án levelező tagjává választotta. Székfoglalóját Skóciai Szent Margit származása c. tartotta 1939. december 4-én. Bombatámadás áldozata lett.
Főbb művei:
Angol irodalmi hatások hazánkban Széchenyi István fellépéséig, 1917;
Angolok Magyarországon a reformkorszakban (1825–1848), 1920;
Adalékok az angol–magyar érintkezések történetéhez az Árpád házi királyok korában, 1937.
