* Jolsva, 1859. november 19. – † Ózd, 1912. szeptember 29. / vaskohómérnök, feltaláló
Műszaki tanulmányait Bécsben a műegyetemen kezdte, majd Selmecbányán fejezte be és vaskohász diplomát szerzett 1887-ben. Már ezt megelőzően Zólyombrézón volt gyakornok, 1886-tól a selmecbányai Akadémián Farbaky István mellett volt tanársegéd. 1890-ben Resicabányán, 1892-ben Zólyomban a martinművek üzemmérnöke volt. 1896-ban lett az ózdi acélmű vezetője. Számos újítást és tökéletesítést vezetett be: a martinkemencék kettős és többszörös csapoló nyílásának alkalmazását, amellyel az acéladagok közbenső salakcsapolását és friss salak képzését lehetett elvégezni. A minőségi acélgyártás lehetőségeit javító eljárása évekkel megelőzte a módszer külföldi elterjedését. Fia, Ferjentsik Sándor (Selmecbánya, 1891. március 17. – Ózd, 1964. szeptember 30.) szintén vaskohómérnök volt és több újítást vezetett be a finomlemezgyártásban. Oktatott a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem esti tagozatán.
