* Pozsony, 1963. nov. 20. / lapszerkesztő, költő, helytörténész
Iskoláit Jókán és Galántán végezte, itt érettségizett 1981-ben. Foglalkozása agronómus. 1993– 2002 között szerkesztette a Jókai Szó – Jelèianske slovo c. negyedévenként megjelenő lapot. Helytörténeti, néprajzi-népköltészeti kutató- és gyűjtőmunkát végez.
Első versét a Tábortűz közölte 1978-ban. Ezt követően gyakran publikálja verseit más hazai lapokban, újabban meséket is ír. 1983-ban csatlakozott az Iródia-mozgalomhoz, szerepel reprezentatív antológiájukban (Próbaút, 1986), de olvashatók versei más antológiákban is (Hogyan kell repülni?, 1986; Csodalámpás, 1988; Tűzpalota, 1990). Költészetében korszerű mesterek nyomába szegődött (Pilinszky, V. Holan stb.), személytelenített, élmény fosztott reflexív lírát művel. Többnyire a keresztény mitológia motívumaiba, szimbólumrendszerébe öltözteti verseit, aforisztikus tömörségű reflexiói azonban nem mindig hatnak meggyőzően, gyakori bennük az üresjárat.
Művek: Áramszünet, v., 1991; Csendélet halottakkal, v., 1996; Égig érő vadkörtefák, v., mesék, 1997; Jóka nevezetességek, helytörténet, 1997; Fészek az égen, v., 2004.
Irodalom: Zalabai Zsigmond: Verstörténés, 1995; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999) II., Po. 2001.
Sz. Z.
