Feketeházy János

* Vágsellye, 1842. május 16. – † Vágsellye, 1927. október 31. / hídépítő mérnök

Felmenői Csehországból érkeztek ide, kántortanító apját eredetileg Černohaus Domonkosnak hívták, aki Feketeházyra magyarosította nevét. Édesanyja Fekete Anna volt. Szülővárosában kezdte elemi iskolai tanulmányait, Nagyszombatban és Nyitrán, a piarista gimnáziumba járt, ahol 1861-ben érettségizett. A bécsi, majd a zürichi műegyetemen tanult, 1866-ban kapott mérnöki oklevelet. Gyakornokként részt vett a Boszporusz-csatorna és a wien-stadlaui Duna-híd tervezésében. Az 1867-es kiegyezés után hazatért és 1873-tól a MÁV igazgatóságának munkatársaként működött. 1892-ben MÁV-főmérnöki rangban nyugalomba vonult. Egy ideig Budapesten élt családjával, de 1919-ben már Vágsellye szerepel lakhelyeként a népszámlálási lapon. 1923-ban házépítés közben balesetet szenvedett és egyik lábát amputálni kellett. Különösen a vasszerkezetek tervezése terén végzett nemzetközi viszonylatban is számottevő munkát. 1912-ig valamennyi MÁV-híd az ő tervei alapján épült. Kiemelkedő alkotásai a budapesti Ferenc József-(ma: Szabadság-)híd, a fiumei forgóhíd, a Keleti pályaudvar, az Operaház és a Fővámház (ma: Corvinus Egyetem) tetőszerkezete. Az ő tervei alapján épült meg (1891–1892-ben) a komáromi Erzsébet híd, valamint a Párkány és Esztergom közötti Mária Valéria híd (1893–1896-ban). Lósy-Schmidt Ede kutatásai alapján vált ismeretessé, hogy a szegedi Tisza-hídnak is ő volt a tervezője, és ez alapján a világhírű francia Eiffel-cég építette meg. Külföldön is elterjedtek vasúti mozdonyfordító korongjai és hadászati hídszerkezetei. Szülővárosában emléktábla és a róla elnevezett Magyar Ház őrzi az emlékét. Özvegye (született: Szecsey Júlia 1952-ben hunyt el Vágsellyén, de már 1945- ben elkobozták vagyonát és hontalanná vált. Három fia közül ifj. Feketeházy János (1891–1953) folytatta apja hivatását, és tervezőmérnökként Vágsellyén telepedett le. Főleg a gazdasági világválság idején a Vágsellye környékén épült vízelvezető csatornák hidait kivitelezte. Az ő nevéhez fűződik a jelenleg is használatos hidak közül a Deákit és Alsószelit összekötő vasbeton közúti híd tervezése, valamint a peredi templom karzatának vaskonstrukciója is, amely szép díszítésével kiemelkedő tehetségét bizonyítja. Saját építkezési vállalata volt, amely Vágsellye első járdáit is kivitelezte. A helyi községi vágóhidat is ő tervezte. 1945 után feleségével, Máriával kitelepítették a csehszlovák-magyar lakosságcsere során. Özvegye halála után
mindkettejüket a vágsellyei családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.