* Zsarnóca, 1911. március 31. – † Budapest, 1988. november 9. / agrármeteorológus, talajkutató, egyetemi tanár

Az elemi iskolát Selmecbányán kezdte, ahol édesapja, Fekete Zoltán (Selmecbánya) a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola tanára volt. Miután a főiskolát 1919-ben Sopronba helyezték át, az ottani ev. líceumban végezte középiskolai tanulmányait. Az érettségi előtt egy évig Londonban tanult, ahová az angol nyelv elsajátítása végett ment. Egyébként jó nyelvérzéke volt, németül jól beszélt, gyermekkorában Hollandiában járva valamelyest flamandul is megtanult, emellett megértette a bolgár, az orosz és a szlovák nyelvet, olvasott latinul, görögül és héberül is. 1929-ben érettségizett, a következő évben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen megkezdte tanulmányait a természetrajz–kémia szakon és 1935 januárjában természetrajz–vegytan szakos tanári oklevelet, 1935 júniusában doktori címet szerzett egy geológiai témájú értekezésével.
1935–1937-ben az orosházai gimnázium tanáraként működött, ekkor írta első talajtani tárgyú dolgozatát, amely az Orosházi Szépműves Céh Évkönyvében jelent meg. 1937-ben a budapesti tudományegyetemen Mauritz Béla (Kassa) professzor tanársegédje lett és innen került 1941 augusztusában a keszthelyi Gazdasági Főiskola talajtani laboratóriumába, amelyet a következő évben átszervezett tanszékké és itt a talajtan tanáraként működött 1949-ig, amikor a budapesti Agrártudományi Egyetem Kertészeti Karára nevezték ki ugyancsak a talajtan professzorává. Oktató tevékenységében fontos helyet kapott a meteorológia, meggyőződése volt az időjárás, az éghajlat jelentős szerepe a talajok kialakításában, termőképességének fenntartásában és nem utolsó sorban degradálódásában. A homoktalajok javításának kérdései is foglalkoztatták, az aljtrágyázás hatásának vizsgálatát főleg a különböző kertészeti kultúrák esetében (zöldség, gyümölcs) tanulmányozta. Az eróziós károk csökkentésére sokirányú kísérleteket végzett, ezen a területen különösen a gyümölcsösökben ért el jó eredményeket. A zöldségesek, gyümölcsösök, szőlők trágyázási irányelveinek kidolgozásában is aktívan részt vett. Közleményeit társszerzőkkel jelentette meg. 1952-től három éven át a Magyar Meteorológiai Társaság elnöke volt. 1970-ben MTESZ Díjban, 1977-ben Steiner Lajos emlékérem kitüntetésben részesült.