* Felsővesztény, 1869. április 24. – † Budapest, 1945. október 1. / etnográfus, egyetemi tanár, gyógyszerészeti szakíró, a Természettudományi Múzeum főigazgatója
Más források szerint Bélaudvarnok (szlovák neve: Dvorníky nad Nitricou) mellett, egy erdészlakban született. Mivel ez a település légvonalban igen közel (kb. 1 km) található Felsővesztényhez, részben talán indokolhatja a két helység összetévesztését, annál is inkább, mivel Ernyey a közeli (alig 2,5 km-re levő) Alsóveszténybe járt elemibe. Mivel a Révai Nagy Lexikonában, amelynek maga Ernyey is munkatársa volt, Bélaudvarnok szerepel, nagy valószínűséggel ezt kell hitelesnek elfogadni. Ernyey József a gimnáziumot Privigyén, illetve Nyitrán végezte. 1889–1890-ben a kapuvári Remény gyógyszertárban, 1891–1892-ben Ógyallán gyógyszerészgyakornok.
A gyógyszerészsegédi vizsgáját Kolozsvárott tette le, ezután Lőcsén, Pozsonyban, Körmöcbányán, Debrecenben, Nagytapolcsányban és Hajdúszoboszlón dolgozott patikusként. Eközben különböző felsőoktatási intézmények rendkívüli (levelezőszakos) hallgatója volt. 1897-től három szemeszteren át bölcsészetet, majd négy féléven át az Állatorvosi Főiskolán tanult. Újságíróként is tevékeny volt, elsősorban gyógyszerészeti témájú cikkeket publikált. 1903-tól az MNM-ben, a Néprajzi Tár szakkönyvtárában helyezkedett el. Már ekkor fontolgatta egy állandó gyógyszerészettörténeti gyűjtemény, illetve múzeum létrehozását. 1905–1911 között az MNM hivatalos megbízatással különböző külföldi városokba: Belgrádba, Lembergbe, Bécsbe, Prágába, Münchenbe, Drezdába, Boroszlóba és Lipcsébe küldte. Szerkesztője lett az 1911-ben indult Révai Nagy Lexikonának is. 1923-ban az MNM Néprajzi Tárából átkerült az Országos Széchényi Könyvtárhoz, de itteni munkája mellett a drogista és gyógyszerészgyakornoki iskolában a latin szakkifejezések oktatója is volt. 1927-től az MNM Éremtárának a munkatársa, majd 1929-től megbízott igazgatója volt. 1929 szeptemberében a Budapesten ülésező német orvos- és természettudományi történelmi kongresszus alkalmából az Iparművészeti Múzeumban egy sikeres orvostörténeti kiállítást szervezett. Sokrétű tudományos munkássága mellett 1934-ben latinra fordította a IV. Magyar Gyógyszerkönyvet. 1934–1937 között a Természettudományi Múzeum igazgatója volt. Ernyey József 1929-től a Magyar Rádióban szlovák-magyar nyelvoktató előadásokat tartott, az 1930-as években cseh nyelvet tanított a József Nádor Gazdaságtudományi Egyetemen, 1936–1939 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen gyógyszerészettörténetet adott elő.
Főbb művei:
A Majthényiak és a Felvidék (Odescalchi Artúrral, 1913;
A visegrádi vár (Lux Kálmánnal), 1923;
A felsőmagyarországi bányavárosok német népi színjátékai I–III. (Kurzweil Gézával), 1932–1938.
