Duka-Zólyomi Norbert
* Esztergom, 1908. július 10. – † Pozsony, 1989. szeptember 21. / jogász, politikus, orvostörténész
Tanulmányait Pozsonyban végezte. 1929-ben jogi doktorátust, 1934-ben Kassán ügyvédi oklevelet szerzett. 1929–1934-ben az egyetem bölcsészeti karán francia és olasz nyelvet tanult. 1954-ben a pozsonyi konzervatóriumban zongora szakon, 1961-ben akkordeon szakon szerzett tanári oklevelet. A két vh. között és a II. vh. alatt közéleti és politikai szerepet vállalt (pl. 1929-ben elnöke a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Körének, 1937–1938-ban a Masaryk Akadémia főtitkára stb.) és különböző lapok (Prágai Magyar Hírlap, Magyar Hírlap, Magyar Néplap) állandó munkatársa volt. 1927–1928-ban a pozsonyi olasz konzulátus titkára, 1934–1945-ben ügyvéd. Egyetemista korától részt vett a felvidéki magyar nemzeti mozgalomban. Első írása Szláv-magyar kultúrkapcsolatok címmel a Sarló-mozgalom Vetés c. kiadványában jelent meg (1929). Az 1930-as években felvidéki és erdélyi magyar kisebbségi lapok munkatársa, írásai közül többet átvett a Magyar Szemle is. 1946-ban politikai okokból letartóztatták és börtönre ítélték. 1949–1953-ban Handlován bányász. 1954–1956-ban a handlovái, 1956–1957-ben a nagymegyeri zeneiskola, 1957–1969 a pozsonyi népművészeti központ tanára. 1962-től kizárólag orvostörténelemmel foglalkozott. Nagy nyelvtudásának (német, francia, szlovák, cseh, olasz, angol, svéd, román) köszönhetően hamarosan nemzetközi hírnévre tett szert. Rendszeresen publikált az Orvosi Hetilapban, az Orvostörténeti Közleményekben is. Az 1960-as években az SZTA Technikatörténeti Intézetének munkatársa lett. Fő kutatási területei a nagyszombati orvosi kar (1770–1777) története, a külországokban tanult magyar orvosok tevékenysége, a Felvidék egészségügyének, orvosi közigazgatásának kérdései voltak. A Nemzetközi Orvostörténeti, ill. a Gyógyszerészettörténeti Társaság, a londoni Nemzetközi Orvostörténeti Akadémia tagja. 1972-ben Weszprémi István-emlékéremmel tüntették ki. Fia, Duka- Zólyomi Árpád atomfizikus, egyik lánya, Duka-Zólyomi Emese muzikológus.
Főbb művei:
Az asszimilálódás (In: Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938), 1938;
Szórványmagyarok (In: A szlovákiai magyarok élete 1938–1942), 1942;
Zacharias Gottlieb Huszty 1754-1803, 1943;
Pozsonyi himlőjárványok és himlőhalálozások a XVIII. század végén (1786-1800), 1944;
A nagyszombati orvostudományi kar hallgatói, 1966;
Zacharias Gottlieb Huszty Mitbegründer der modernen Sozialhygiene, 1972;.
A nagyszombati orvostudományi kar és történeti előzményei. (In: Új Mindenes Gyűjtemény 4.), 1985;
Vagyunk és leszünk. A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza 1918–1938 (Fazekas József szerk., 1993).
Hibát talált?
Üzenőfal