* 1897. május 30., Kőhídgyarmat – † 1986.06.13., Debrecen / egyházi, hitoktatói tevékenység

Szalézi szerzetes pap, hitoktató.
Az alapiskolát szülőfalujában, a középiskolát Esztergomban és Budapesten végezte.
1915-ben behívták katonának. Az 1917. szeptember 30-án kelt eligazítás szerint, az első világháborúban tett szolgálataiért mint egyéves önkéntes őrmester, a 2. osztályú Ezüst Vitézségi Érem kitüntetést kapta. Mint tartalékos zászlós, a volt cs. és kir. 26. gyalogezredben az 1918. évi közlöny szerint katonai rangot, rangszámot kapott.
1922-ben az orvosi fakultásra iratkozott, de később átjelentkezett a teológiára. 1925-ben a szalézi rendbe jelentkezik. A teológiát Szombathelyen és Esztergomtáborban végzi. 1933-ban szentelték pappá Esztergomban. Főképpen hitoktatóként dolgozott. A Szalézi Társaság apostoli célja főként az elhagyott és szegény fjúság oktatása és nevelése volt. Papi buzgóságát Újpesten, Visegrádon, Esztergomtáborban, Balassagyarmaton és Gyulán kamatoztatta a fiúk között. Az 1946-47-es tanév adatai szerint 31 szalézi hitoktatott 37 iskolatípusban, 227 iskolában 5062 gyermeket. Dobsony József 1948. szeptember 1-i hatállyal a kesztölci általános iskolához került óraadó hitoktatónak.
1950-ben, amikor a hatalom megtiltotta a szerzetesrendek működését, a szerzeteseket szétzavarták. Dobsony József a szétszóratás után Debrecenbe került, ahol élete végéig működött. Nyugdíjas papként is ott szolgálta a híveket, egészen haláláig. 1983. 6. 14-én, három évvel halála előtt aranymisét mutatott be működési helyén, Debrecenben.

Életéhez kapcsolódó települések: Esztergom, Szombathely, Balassagyarmat, Kesztölc, Újpest, Visegrád, Gyula, Debrecen