* Pozsony, 1829. január 26. – † Pozsony, 1895. január 16. / címzetes püspök, egyháztörténész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1881)
Tanulmányait Nagyszombatban, a bécsi Pazmaneumban és Augustineumban végezte. 1857-ben a Pazmaneum tanárává nevezték ki, 1868-tól mint kanonok az esztergomi papnevelő intézet igazgatója volt. 1889-ben pozsonyi prépost, 1890- ben c. pristinai püspök lett. Főleg Olaszországban és Németországban művészettörténeti kutatásokat is folytatott. Széles körű egyháztörténeti munkásságot fejtett ki. Akkoriban a legjelentősebb kat. bibliaszakértőnek számított. Gazdag biográfiai arckép- és rézmetszet-gyűjteményt hagyott hátra, amelyet 1895-ben Bécsben elárvereztek.
Főbb művei:
Historia revelationis divinae I–III., 1867;
Magyar szertartási régiségek, 1871;
Történelmi, műirodalmi és okmánytári részletek az esztergomi főegyház kincstárából, 1880;
Magyar egyházi bibliográfiai érdekességek, 1889;
Vetus hymniarium ecclesiasticum Hungariae, 1893.
