* Buda, 1836 – † Lucsivna, 1906. augusztus 9. / bányamérnök, akadémiai
tanár
Korán árvaságra jutott. Hogy tanulmányait folytathassa, gyári munkásként dolgozott. 1856–1858-ban a bécsi műegyetemen tanult, majd 1858–1862-ben a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatója volt. Ezután kincstári szolgálatba lépett: Govasdián, Kapnikbányán és Nagybányán tevékenykedett. 1872-től a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia tanársegéde, majd rendkívüli tanára, 1878-tól rendes tanára volt. 1894-től főbányatanácsosi címet kapott, 1902- ben vonult nyugalomba. Ekkor Budapestre költözött. 1892–1894-ben a Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztője. Számos földmérő és bányamérő műszert szerkesztett (Cséti-féle aknafüggélyező, tahiméter, teodolit, mérőasztal stb.). Szakirodalmi munkásságával megteremtette a magyar nyelvű bányaméréstani és földméréstani irodalmat. Élete utolsó éveiben betegeskedett és enyhülést keresve utazott Szepes vármegyei Lucsivnára, ahol elhunyt.
Főbb művei:
Erdészeti földmértan, 1888;
Az út, híd és erdészeti vasutak építéséről, 1889;
Bányaméréstan. Felső földméréstan, 1894;
Das ungarische Nivellierinstrument für Grubenmessungen, 1895; Bányatelepek, 1904.
