Cselényi László

* Gömörpanyit, 1938. márc. 15. / költő

Tanulmányait Tornalján és Po.-ban végezte, 1960-ban magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett. 1960–1962- ben a Hét, 1962–1965-ben az Új Ifjúság szerkesztője volt. 1965–1966-ban egy évet Párizsban töltött, 1967–1968-ban a Madách Könyvkiadóban dolgozott, majd 1968–1970-ben megint Párizsban élt. Párizsi tartózkodásai alatt alkalmi munkákból tartotta fenn magát, közben franciául tanult, és szorosan együttműködött a Magyar Műhely alkotógárdájával. 1970- ben hazatért, s 1978-ig a Madách Könyvkiadó könyvterjesztője volt. 1978 és 1991 között szabadfoglalkozású író, 1991-től 1998-ig a nyitrai Ped. Főiskola oktatója. 1998-tól nyugdíjas.Irodalmi díjai: Madách Imre-díj (1986), a hollandiai Mikes Kelemen Kör Díja (1989); a Magyar Műhely Kassák-díja (1990), Madách Imre-díj (1999), Posonium-díj (2002), József Attila-díj (2003).
– A szlovákiai magyar írásbeliség azon kevés alkotóinak egyike, akiknek életművét csak az egész magyar irodalom összefüggésrendjében lehet maradéktalanul értékelni. A magyar költészet legmakacsabb avantgardistája – ahogy Esterházy Péter egyszer megjegyezte róla. Az 1958-ban megjelent Fiatal szlovákiai magyar költők c. antológia (amely többek között az akkor még alig húszéves Cselényinek is debüje volt) nem kis mértékben neki köszönhetően lett a szlovákiai magyar irodalom botránykövévé. Pedig a fiatal költő „antológiás” verseinek, sőt még első kötete darabjainak a hangja is meglehetősen hagyományos, Juhász Ferenc barokkos-szürrealista képeivel-mondataival felerősített váteszes-vallomásos hang. A neoavantgárd, pontosabban a strukturalista-nyelvfilozófiai-szövegelméleti ihletésű modern költészet máig tartó hatása első párizsi tartózkodása idején éri. Az- óta mintha egyetlen monumentális, megíratlan és megírhatatlan avantgárd-transzavantgárd költeményhez írná a variációkat és kombinációkat. (Egyik montázsának ő maga adja ezt a címet: A megíratlan költemény.) Művének végletes nyitottságával, egyfajta zenei fogantatású nyelvi „aleatóriájával” (amely Cselényi versnyelvében elsősorban „véletlen” hangcseréket, csonkolt, szándékosan befejezetlenül hagyott grammatikai szerkezeteket, jelentéshalmazzá bontott-roncsolt szavakat, szójátékokat, ellentétezéseket jelent) s a hagyományos élménynek és személyiségnek a műstruktúrából való kikapcsolásával rendkívül gazdag, változatos, sokrétű s ellentmondásos anyagot sikerül művébe bedolgoznia. Például az eddig talán legnagyobb kritikai visszhangot kiváltó Téridő-szonáta (1984) c. kötetében újra olvashatjuk – újabb szövegei közé montá- zsolva – korábbi, még hagyományos formában írt verseit, riporttöredékeit, újra találkozhatunk a gyermekkor világával, a második vh. és a kitelepítés motívumaival, a csallóközi szerelmekkel s annak a csallóközi nagy árvíznek a képeivel, amelyik ezt a bukolikát lemosta s még annyi mindent lemosott a föld színéről, valamint mindennek az ellenpontjával: a fogyasztói társadalom Párizsban megélt helyzeteivel, a szellem világából pedig töredékes filozófiai gondolatokkal, írói sorsokkal s mítoszfragmentumokkal.
– Az utóbbi években verset keveset ír, főleg korábbi műveit új művészi tervekbe fogó köteteivel, valamint szenvedélyes irodalmi publicisztikájával és irodalomnépszerűsítő esszéivel van jelen irodalmunkban.

Művek: Keselylábú csikókorom, v., Po. 1961; Erők, v., Po.–Bp. 1965; Krétakor, avagy Lehetőségek egy elképzelt szöveghez, v., uo. 1978; Jelen és történelem, riportok, esszék, Po. 1981; Téridő-szonáta, v., Po.–Bp. 1984; Kiegészítések Hérakleitoszhoz, v., uo. 1989; A megíratlan költemény, v., esszék, uo. 1990; Acetilén ágyak, v., Po. 1991; Elvetélt szivárvány, v., uo. 1994; Az eggyé vált sok/k, v., esszék, uo. 1995; Aleatória, v., uo. 1998; A nélkülözhetetlen 100 könyv, esszék, Dsz. 1998; A sámánénektől a posztmodern show-ig, esszék, uo. 2000; Sokágú síp, esszék, uo. 2002; A riporttól a mítoszig, műhelyvallomások, interjúk, esszék, Po. 2001; Ezredforduló, napló, memoár, uo. 2002; Kő-ország, versek, riportok, esszék, versmontázsok, uo. 2003; Kiegészítések Hérakleitoszhoz avagy A nélkülözhetetlen könyvek, mítosz, olvasónapló, montázs, 2004.

Irodalom: Fábry Zoltán: Res poetica. = Harmadvi-rágzás, Po. 1963; Turczel Lajos: Egy merész költői indulás mérlege. = Írás és szolgálat, uo. 1965; Zsilka Tibor: Egy verskötet stilisztikai elemzése szóstatisztikai módszerrel. = A stílus hírértéke, uo. 1973; Zalabai Zsigmond: Utószó avagy egy szöveg olvasata.= Mérlegpróba, uo. 1978; Bata Imre: Ráhangolódásunk egy költői műre, Életünk 1981; Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom, Bp. 1982; Nagy Pál: Kortárs eszmei, irodalmi áramlatok és a mai magyar irodalom, Magyar Műhely 1984; Alabán Ferenc: Összefüggés és mítoszterem- tés. = Folytatás és változás, Po. 1984; Pomogáts Béla: A riporttól a mítoszig, Jelenkor 1983; Szilasy Zoltán: Duna menti krétakör, Alföld 1987; Koncsol László: Cselényi László új versei elé. Egy költői nyelv átváltozásai. = Nemzedékem útjain, Po. 1988; Tőzsér Árpád: Escorial Közép-Európában. = Escorial Közép-Európában, uo. 1992; Mekis D. János: Acetilén ágyak, Kortárs 1992; Bohár András: Narráció és poézis, Palócföld 1995; Escorial avagy a Cs-tartomány (a költőről 1958 és 2002 között megjelent tanulmányok és kritikák gyüjteménye), Po.–Dsz., 2002; Szászi Zoltán: A Cs-tartomány kulcsai, Új Szó Könyvjelző, 2003/5; Kövesdi Ká-roly: Monográfiapótló monográfia, Új Szó, 2003. szept. 17; Csehy Zoltán: Monográfiát helyettesítő enciklopédia?, Új Szó Könyvjelző 2003/9; Németh Zoltán: Szövegvég. = N. Z.: Olvasáserotika, Po. 2000; Németh Zoltán: A nagy Egész részenkénti tükröződése, Új Szó 1999/79; Szászi Zoltán: Élni, halni Kőországban!, Gömörország 2004/3; Mács József: A palóc avantgárdista szülőföldje, Új Könyvpiac 2004. október.

T. Á