* Szomolnok, 1827. augusztus 20. – † Budapest, 1903. június 24. / matematikus, az MTA levelező tagja (1864)
Tanulmányait Selmecbányán (1847–1849) és a bécsi műegyetemen (1850–1853) végezte, ahol matematikát és fizikát hallgatott. 1858-ban a pesti Markó utcai főgimnázium tanára, 1866-tól igazgatóhelyettese, 1867–1872-ben igazgatója, majd 1872-től a Ludovika Akadémia tanára volt. 1869-ben a pesti egyetemen a fizika („felsőbb természettan”) magántanára lett. 1897-ben királyi tanácsosi címmel vonult nyugalomba. Számos értekezésen kívül, amelyek a Kritikai Lapokban, a Természettudományi Közlönyben, a Ludovica Akadémia Értesítőjében stb. jelentek meg, középiskolai matematikai tankönyveket írt és példatárakat szerkesztett.
Főbb művei:
A Föld őstörténelme, 1868;
A mennyiségtan alapelvei, 1880;
Mennyiségtani gyakorlókönyv, 1882.
