* Rassó, 1868. május 15. – † Balatonfüred, 1941. október 10. / sebész, igazgató
főorvos

Középiskolai tanulmányait Trencsénben, az orvosi egyetemet Budapesten végezte 1892-ben. Ezt követően néhány évig tanársegéd volt az orvosi karon. 1894-ben az egészségtan középiskolai oktatására jogosító tanári diplomát és műtői oklevelet szerzett. 1895-ben állami ösztöndíjjal közép-európai tanulmányutat tett. 1901-ben mint a Szent János kórház sebésze Csontképlő műtétek az alszár s a czomb csonkítása esetében címmel egy közleményt publikált, amely a szakmai körökben feltűnést keltett. Talán ennek köszönhetően is nevezték ki 1902-ben a nagymihályi kórház igazgató–főorvosává. Három évig volt itt, később megírta a nagymihályi kórház történetét. 1905-től ugyanilyen tisztségben Sátoraljaújhelyen működött egészen nyugalomba vonulásáig (1930). Az I. világháborúban törzsorvosként szolgált és számos kitüntetést kapott. Megírta a sátoraljaújhelyi kórház történetét. A kórház később megalapította a Chudovszky Móric Emlékérmet.

Főbb művei:
Zemplénvármegye első közkórházának története 1803–1833–1933, 1933.