Bodnár Lajos
* Mátyóc, 1922. aug. 25. – † uo., 2000. jan. 17. / önkéntes néprajzi gyűjtő, helytörténész
Munkácson mezőgazdasági szakiskolát végzett (1942), majd a komáromi mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett (1961). A nagykaposi gép- és traktorállomás agronómusa (1952–1965), majd a Kelet- szlovákiai Vízművek nagykaposi részlegének vezetője.
– Szűkebb pátriája, az Ung-vidék néprajzával foglalkozott. Elsősorban a térség gazdaságnéprajza érdekelte (dohánytermesztés, méhészkedés, gabonatermesztés, állattartás stb.), de fontos dolgozatai vannak a korabeli életmódról is (csempészet, koldusok stb.). Írásai hazai magyar lapokban, továbbá mo.-i múzeumi évkönyvekben jelentek meg. Saját portáján tájházat hozott létre és tartott fenn.
– Több pályaművét a bp.-i Néprajzi Múzeum és a Magyar Néprajzi Társaság pályázatain díj-ban részesítették. A Magyar Néprajzi Társaság a legeredményesebb társadalmi gyűjtőknek járó Sebestyén Gyula-emlékéremmel tüntette ki.
Művek: Csuprosok és üstfoltozók. Ung megyei árucsere és vásárok a századfordulón, Po. 1993; Latorca és egyéb írások, Nagykapos 1995; Utolsó küldött-választás Nagykaposon. Történelmi elbeszélés néprajzi gyűjtés alapján, Királyhelmec 1998.
L. J.
