* Semjén, 1912. okt. 11. – † Budapest, 1988. aug. 23. / író, újságíró
A sárospataki tanítóképző elvégzése után kommunista kapcsolataiért üldözték, s 1933-ban mint egy utóemigránsként Csehszlovákiába menekült. A Magyar Újságban, a Csehszlovákiai Népszavában és a Magyar Napban publikált. Nálunk írt riportszerű regényeinek és hangjátékainak témáját a szegényparasztság és munkásság életéből merítette. 1938-ban kiutasították Csehszlovákiából; első bp.-i kiadványa az újságírói-írói környezetben játszódó s a csehszlovákiai politikai életbe is bevilágító Pozsonyi éjszakák c. regény volt.
Művek: Jaj, atyám, a jövő, v., Sárospatak 1932; Az én falum árnyékában, r., 1938; Dornkappel, r., Prága 1938; Pozsonyi éjszakák, r., Bp. 1941; Egyszer minden kiderül, Bp. 1942; Vihar a Tátrában, r., Bp. 1942; Nagyatádi Szabó István pályafutása, életrajz, Bp. 1947.
Irodalom: Berkó Sándor: Az én falum árnyékában, K 1938, 710.
T. L.
