* Pozsony, 1888. július 15. – † Tegernsee/Bajoro., 1945 június / vegyészmérnök, mikrobiológus, enzimológus, egyetemi tanár

A budapesti Műegyetemen 1912-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Ezt követően az egyetem mezőgazdasági kémiai technikai tanszékén volt tanársegéd, 1916-tól adjunktus. 1918-ban doktorált. 1923-tól az erjedési iparban használatos mikológiai vizsgálatok egyetemi magántanára, 1935-től egyetemi rendkívüli tanár. 1925–1926-ban Berlinben vendégkutató, ahol a különböző erjedések közbenső termékeit vizsgálta, s tapasztalatait számos, Berlinben megjelent szakcikkében összegezte. Több mint 20 éven át dolgozott Budapesten ‘Sigmond Elek mellett, akinek halála után, 1939-ben tanszékvezető rendkívüli tanár, 1941-ben nyilvános rendes tanár lett. Nevéhez fűződik e tanszék korszerűsítése, és a fokozott mikrobiológiai oktató-és kutatómunkára való felkészítése. 1944-ben óvóhelyet építtetett, ahol elhelyezték a tanszék értékes műszereit; az év decemberében a nyugatra telepített egyetemi hallgatók kísérőjeként utazott Németországba, s ott is hunyt el. Az erjedés mechanizmusának kutatója volt, foglalkozott a C-vitamin alapanyagának, a szorbóznak a mikrobiológiai előállításával. Egy kiváló oxidáló képességű acetobakter-törzset tiszta tenyészetben sikerült előállítania. Munkatársa volt a ‘Sigmond Elek által írt Mezőgazdasági Chemiai Technológia (Budapest, 1919, 1923) c. egyetemi jegyzetnek, 1942–1944-ben pedig a Magyar Chemiai Folyóirat társszerkesztője volt.

Főbb művei:
Technikai mikológia, 1942;
Mezőgazdasági kémiai technológia, 1942;
Cukorgyári eljárások, 1944.