Belházy Gyula
* Zólyomlipcse, 1870. április 2. – † Nagyenyed, 1923. március 18. / erdőmérnök, szakíró, a selmecbányai Akadémia tanára
Édesapja, Belházy Jenő (Breznóbánya, 1838. augusztus 3. – Kőrösmező, 1906/1908) erdőtanácsos, vadászati szakíró, 1861–1868 között a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia oktatója volt. Ő Selmecbányán végezte erdészeti tanulmányait, 1894-1898-ban maga is az Akadémia erdőhasználati tanszékén tanított. Különböző helyeken (Bácsdoroszló, Karám, Óasszonyrét) kincstári erdészként dolgozott. 1915-től haláláig Nagyenyed város főerdésze volt. Rendszeresen írt a Természettudományi Közlönybe és az Erdészeti Lapokba. Apjához hasonlóan több vadászati könyvet jelentetett meg.
Főbb művei:
Czélbalövés mesterséges világítás mellett, 1895;
A vadász tízparancsolata, 1903.
