* Rimaszombat, 1973. júl. 13. / író, irodalomtörténész
1996-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyar–zene szakos tanári oklevelet szerzett. Jelenleg a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója, illetve az ELTE doktorandusza. – 2001-től rendszeresen publikál. Novelláit, elbeszéléseit, költői alapkarakterű prózai példázatait, allegorikus történeteit a meseszerű gondolatszövés, a mágikus realizmusra emlékeztető cselekménybonyolítás jellemzi. Elbeszéléseinek egy jellegzetes csoportját az Ezeregyéjszakára emlékeztető mesélőkedv és látásmód hatja át. Írásainak nagy erénye a gondos, aprólékos, sokszínű nyelvi megformálás. Kutatóként elsősorban Mécs László munkásságával, illetve a huszadik század magyar irodalmával foglalkozik, legfontosabb ilyen jellegű tanulmányai a Kalligramban és a Literaturában jelentek meg. A Sambucus Irodalomtudományi Társaság tagja. Referenciális líraolvasatok a húszas évek szlovenszkói magyar lírájában c. tanulmánya szerepelt a Kor/szak/határok (2002) c. antológiában.
Művek: A keselyű hava, elb., 2004.
Irodalom: Benyovszky Krisztián: Ég és föld, fény és árnyék, ÚSZ Könyvjelző 2004/2; uő: Csodás derű (Bárczi Zsófia novelláit olvasva), Új Forrás 2004/7; Keserű József: A látható és a láthatatlan, ÚSZ Könyvjelző 2004/3.
Cs. Z.
