* Trencsén, 1689 – † Nagyszombat, 1735. április 30. / orvos, szakíró
Pozsonyban, Rozsnyón, Eperjesen tanult, orvosi tanulmányait Danzigban kezdte, Wittenbergben folytatta és Jénában fejezte be, itt avatták orvosdoktorrá 1710-ben. Hazatérve Gömör vármegye rendes orvosa, 1720-tól tábori orvos. Evangélikus vallását feladva katolikus lett, majd két éven át Csáky Imre bíboros, kalocsai érsek udvari orvosa volt, utóbb az esztergomi főkáptalan orvosa. Egy alkímiai kísérlet következtében halt meg. A medicinán kívül matematikával és alkímiával foglalkozott. Korának egyik legismertebb gyakorló orvosa. Meteorológiai cikkeket, termésjelentéseket is írt, katolizálása után pedig Otia Báchmegyeiana (Tyrnaviae, 1733) címmel vitairatot adott ki a protestánsok ellen, ebben önéletrajza is szerepel.
Főbb művei:
Observationes de morbo csömör Hungariae endentio, 1717.
