Bábi Tibor; Poczkody
* Báb, 1925. okt. 30. – † Pozsony, 1978. jún. 23. / költő, műfordító, szerkesztő
Szülőfalujában és Vágtornócon járt iskolába, a gimnáziumot Érsekújvárott és Bp.-en végezte, 1949-től a prágai Közgazdasági Főiskola hallgatója volt. 1951-ben beiratkozott a po.-i Pedagógiai Főiskolára, de tanulmányait megszakította. 1951-ben a Szabad Földműves, 1952–53-ban a Fáklya szerkesztője volt, majd színházi dramaturg és könyvesbolti alkalmazott Szepsiben. 1957-től a Hét, 1960-tól az ISZ szerkesztője, 1969-től 1973-ig az ÚSZ kulturális rovatának vezetője, majd szerkesztője volt haláláig. 1966-ban Madách- díjjal tüntették ki.
– Első versei az 50-es évek elején az Új Szóban jelentek meg. Figyelmet keltettek a Fáklyában közölt egyéni hangú riportjai is. Számos cseh és szlovák író, költő művét fordította magyarra. Az emberségesebb világba vetett hit és az erőteljes nemzeti öntudat költőjeként lépett a csehszlovákiai magyar irodalomba. Sokat foglalkoztatták a szlovák–magyar együttélés, a közös társadalmi múlt, az egyszerű falusi emberek problémái. Versei, riportjai tele vannak drámai indulatokkal, szenvedélyes igazságérzetétől, vitázóvi- tatkozó kedvétől vibrál minden sora. „Még napjainkban is értékelhető az a bátorság és erkölcsi erő, amellyel nemzeti kisebbségének a korábbi években elszenvedett hányattatásait elsőként tette szóvá 1948 után.” (Bodnár– Tóth: Nyomkereső). Tehetsége kiemelte az 50-es évek sematikus irodalmi válságából; korszerűbb művészetet teremtett. Verseinek szemlélete gondolatilag összetettebb, nyelve hajlékonyabb, költészetében a filozofikus jelleg vált meghatározóvá. Lírai törekvéseinek középpontjában szinte kizárólag a történelem és az egyén, az egyén és a társadalom viszonya áll. Szakít a korai verseire jellemző egyszerű, magyaros versformákkal, szabadabb utakat keres. Költészetének megújulását ez az összetettebb látásmód, a mélyebb rétegek felfedezése hozta meg. Ennek eredményeit az utolsó két kötetében (A forrás éneke, 1965; Könny a mikroszkóp alatt, 1966) közölt versei, verskompozíciói tükrözik. Mindkét kötetet líránk maradandó értékei között tartjuk számon. Később nem írt verseket, de lelkesen karolta fel az Egyszemű éjszaka c. antológiában jelentkező fiatalokat, majd szociográfiai jellegű riportkönyveket, útirajzokat, elbeszéléseket, tanulmányokat adott ki. Több antológiában szerepelt. Egyes versei szlovák, cseh, orosz fordításban is megjelentek.
Művek: Ez a te néped, v., 1954; Hazám, hazám, v., 1955; Vándormadár, v., 1960; Tízezer év árnyékában, v., 1964; A forrás éneke, v., 1965; Könny a mikroszkóp alatt, v., 1966; Se elevenen, se holtan, vál. v., 1968; Európából Európába, útir., 1973; A hűség arca, elb., rip., 1974; Patak és forrás, elb., 1976; Író, költő, művész dolga, tan., 1979; Keresek valakit, vál. v., 1982; Antaeus panasza, vál. v., 2003.
Fordítások: S. K. Neumann: A föld dicsérete, vál. v., 1962; J. Hora: Viharos tavasz, vál. v., 1964; Fr. Švantner: A havasok menyasszonya, elb., 1965; J. Nesvadba: Hogyan halt meg Nemo kapitány?, n., 1966; L. Lahola: Véletlen ismeretség, elb., 1970.
Irodalom: Turczel Lajos: Egy költő útja, Fáklya 1956/6; Duba Gyula: Közlegény az idő frontján, Hét 1964/24; Varga Imre: Erős, idegen isten, Hét 1969/12; Bodnár Gyula: Sokszemközt Bábi Tiborral, VÚSZ 1975/8; Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945–1980, Bp. 1982; Szeberényi Zoltán: Egy életmű körvonalai, VÚSZ 1985/43; Bodnár Gyula–Tóth László: Nyomkereső, Dsz. 1994; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999) I., 2000.
O.A
