Atlasz Miklós

* Tótraszlavica 1891. október 12. – † Izrael, 1982. augusztus 18. / orvos, publicista, helytörténész

Eperjesen végezte a gimnáziumot, Budapesten, Berlinben és 1914-ben a párizsi Sorbonne Egyetemen orvostudományt tanult. A doktori címet 1916-ban nyerte el. Az I. világháború idején az olasz fronton harcolt. 1918–1920-ban a budapesti Roth Klinikán, majd a Szent Margit kórházban dolgozott, 1920-tól Bártfán volt fürdőorvos, 1926-tól főorvos. Több újítást és addig nem alkalmazott módszert vezetett be (szénsavas fürdő, röntgenlaboratórium). Orvosként elsősorban a balneológia felhasználása foglalkoztatta a tuberkulózis kezelésében. Többször is nyugat-európai tanulmányúton járt a legismertebb fürdőhelyeken, hogy az ott szerezett tapasztalatokat Bártfán is hasznosítsa. Kezdeményezésére 1930-ban a közeli erdő közepén Hajós Alfréd tervei alapján egy nyári uszoda épült, ehhez 100 ezer csehszlovák koronával járult hozzá. 1940–1944 között származása miatt illegalitásba vonult, 84 éves apját, több hozzátartozóját pedig koncentrációs táborba hurcolták, ahol elpusztultak. A háború végén ő is egy koncentrációs táborba került, de túlélte a megpróbáltatásokat. Hazatérését követően 1945-től nyugdíjazásáig ismét Bártfán dolgozott. Ezután családjával Izraelben telepedett le. Tervei alapján épült fel a Holt-tenger partján Ein Gedi fürdőváros. Gyógyító munkája mellett rendszeresen szakcikkeket is publikált az orvosi folyóiratokban és megírta Bártfa város és fürdő történetét.

Főbb művei: História Bardejova a Bardejovských kúpeľov, 1932.