Varga József
* Tótpelsőc, 1903. október 27. – † Budapest, 1991. július 21. / gépészmérnök, egyetemi tanár, tudománytörténeti író
Az újpesti főgimnáziumban érettségizett 1921-ben. Gépészmérnöki oklevelét 1925-ben szerezte meg a budapesti József Nádor Műegyetemen. Ezután hamarosan a Ganz Waggon- és Gépgyár általános gépészeti osztály vezetője lett. Irányítása alatt kezdődött a Jendrassik-féle feltöltős Diesel-motorok gyártása, a hidrodinamikus hajtóművek megvalósítása. Ezek is tették lehetővé, hogy a gyár az 1930-as években Egyiptomban, Argentínában vasúti motorvonatokra kiírt tendereket nyerjen el. 1945-től főkonstruktőrként több osztályt is irányított. 1953-tól a Budapesti Műszaki Egyetem Gépelemek tanszékén egyetemi tanár. 1957-ben a Vízgépek tanszékvezető tanára lett. 1965–1973 között gépészmérnöki kar dékánja. Tanszéki munkássága a szivattyúkra, a hidrodinamikus tengelykapcsolókra, a kavitációs jelenségek mérésére terjedt ki. Az 1949-benmegszervezett Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) alapító tagja volt. Varga József az elzárkózás éveiben is gyakran hívott meg nyugati előadókat és szervezte meg magyar szakemberek külföldi szereplését. 1962-től olyan nemzetközi konferenciasorozatot kezdett meg, amelyet azóta 3-4 évente rendeznek. 1973-ban Állami Díjat kapott a vízgép-kutatásban elért eredményeiért és hidrodinamikus hajtóművek kifejlesztéséért.
Főbb művei:
A vezetés alapvető kérdései, 1947;
Fogaskerék-szivattyúk, 1954;
Szivattyúüzemi kézikönyv (társszerző), 1966;
Hidraulikus és pneumatikus gépek (szerkesztő, társszerző), 1974;
Bánki Donát életrajza, 1980;
Kármán Tódor, 1981.
