Merényi Oszkár
* Tótsóvár, 1895. június 28. – † Budapest, 1981. március 19. / irodalomtörténész, egyetemi magántanár, Berzsenyi-kutató
Középiskolai tanulmányait Eperjesen végezte, majd 1913-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyarnémet szakos hallgatója, 1918-tól Körmöcbányán tanított. 1919 elején a kaposvári gimnáziumba került, belépett a szociáldemokrata pártba. Az 1919-es kommün idején gyermeknyaraltatási akciókat szervezett és politikai előadásokat tartott. Emiatt később vádat emeltek ellene, az iskolát el kellett hagynia. 1920–1922 között a nagykállói főgimnázium tanára, majd 1922-től 1941-ig a kaposvári városi felsőkereskedelmi iskolában oktatott. 1928-ban bölcsészdoktor lett a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen és 1936–1941 között ugyanitt magántanár volt. 1941 szeptemberében a nyíregyházi felsőkereskedelmi iskolába helyezték; 1946–1966 között a közgazdasági technikum igazgatója. Közben 1942-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetem magántanárává habilitálták. 1966-tól az MTA Textológiai Bizottsága megbízásából jelentős Berzsenyikutatást folytatott, ekkor jelent meg összefoglaló Berzsenyi-monográfiája és sajtó alá rendezte a költő összes műveinek kritikai kiadását. Verseket is írt.
Főbb művei:
Adalékok a magyar kiadástörténethez a XIX. században, 1937;
Berzsenyi-tanulmányok, 1936;
Kozma Andor, 1941;
Bessenyei György, 1943;
Ismeretlen és kiadatlan Kölcsey dokumentumok, 1961;
Újabb Berzsenyitanulmányok, 1971.
