* 1928. április 13. Pozsony – † Nagymegyer, 2013. augusztus 29. / néptanító, népzenekutató, karnagy, zeneszerző, szakíró, együttes- és énekkarszervező

Pozsonyban, a MPG-ban szerzett tanítói oklevelet (1951), levelező tagozaton zenetudományi és bölcsészeti tanulmányokat folytatott a Komenský Egyetemen. 1949-től Pozsonyban a Csemadok Központi Bizottságának zenei szakelőadója. Munkásságával, 1951-ben folytatódott Csehszlovákiában Kodály Zoltán, Bartók Béla, Manga János, Bakos József világháborúk előtt megkezdett népdal-, zene és szokáshagyomány gyűjtése. 1952-ben, Pozsonyba az Új Színpad Színházban Takács Andrással és a Csemadok több munkatársával közösen megszervezi az első országos „Gyöngyösbokréta” jellegű népművészeti bemutatót, majd ugyanott a Várkerti Szabadtéri Színpadon a felvidéki magyar kultúra területén első ízben megvalósuló ének, zene-, táncegyüttesi előadást. 1953-ban Béres József és Takács András társakkal együtt szervezője a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttesnek (Népes), később annak művészi vezetője és karnagya, 1953–55-ben. 1955–1957 között tanító Galántán, 1957–1962-ben az „Ifjú Szívek” Magyar Dal és Táncegyüttes igazgató művészi vezetője és karnagya. 1964–1974 között alapító karnagya a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának, 1963–1976-ban a Csemadok KB néprajzi szakelőadója, 1976–1979 tanító Nagymegyeren, 1980–1988 néprajzi szakelőadó Dunaszerdahelyen.
1968-ban kezdeményezésével jött létre „Tavaszi szél vizet áraszt”… népdalmozgalom és vetélkedő sorozat, 1997-től szakmai irányításával folyik a „Bíborpiros szép rózsa” országos népzenei vetélkedő, amelyek révén százszámra alakultak éneklő csoportok és daloskörök.
Gyűjtői munkásságának eredménye, hogy a Felvidéken mintegy húszezzer dal-adategység került lejegyzésre. Írásai, cikkei, tanulmányai – melynek száma több százra tehető – főleg a szlovákiai magyar sajtóban: Új Szó, Fáklya, Irodalmi Szemle, Hét, Új Ifjúság, Szabad Földműves, Szabad Újság, Vasárnap, Kisépítők, Pionírok Lapja, Népművelés, valamint a szlovákiai és magyarországi zenei, népművelési szaklapokban jelentek meg, valamint a Pátria Rádióban hangzottak el.

Díjai:
Kodály-emlékérem (1982); Pro Probitate-díj (Szlovákia, 1998); Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díja (1997); A Szlovák Köztársaság Ľudovit Štúr-díja (2002); Posonium Irodalmi Életmű-díj (Szlovákia, 2000); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2008); Csodaszarvas-díj (Szlovákia, 2012); 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Művei:
100 szlovákiai magyar népdal – Szíjjártó Jenővel, Po.,1957, Népi tánc- és ritmusgyakorlatok – pedagógusok részére segédkönyv Takács Andrással, Po., 1966, Édesanyám rózsafája – Palóc népdalok, Po., 1974, Vétessék ki szóló szívem – szlovákiai magyar népballadák Sima Ferenccel, Po., 1979, Kodály nyomában – Galánta környéki népballadák, hiedelmek és szokások Mórocz Károllyal, Po., 1979, Népzenegyűjtés Csallóközben. Po.,1986, Tiszta rozmaringszál, Po., 1989, Vígan zengjetek citorák, – Csallóközi betlehemes játékok és mendikák, Dsz. 1992, Bíborpiros szép rózsa, – népzenei gyűjtés Peredről, Dsz, 1996, Ki népei, vári vagytok, Dsz., 1996, Kemény a föld a patonyi határban – Barsi Ernővel és Koncsol Lászlóval Dsz., 1997, Az Aranykert muzsikája – csallóközi népdalok, Po., 1999, Felsütött a nap sugára – Kelet-Szlovákiai népdalok, Dsz., 1999. Lement a vacsoracsillag – Bartók Béla születésének 120 évfordulója alkalmából, válogatás az 1910-es nagymegyeri gyűjtésből, Dsz., 2001., Csináltassunk hírharangot – Nyitra-vidéki népballadák, Dsz. 2001, Semmit sem vétettem Nyitra városának – Nyitra-vidéki magyar népdalok, Dsz. 2004, Az árgyélus kismadár – Martos község népzenéje L. Jóba Lajossal, Dsz. 2006, A csillagok teremtője, Dsz. 2009. Tiszán innen, Bodrogközben, 2009, Nem szánt vet az égi madár, 2010.

Publikációi digitális változatban: ITT

Harmónia életműdíj – Ág Tibor népzenekutató: