* Borcsány, 1862. július 30. – † Pozsony, 1901. június 26. / geológus, akadémiai tanár
Egy Trencsén megyei vagyonos bányászcsalád sarja volt. Elemi és középiskolai tanulmányait Nyitrán, Pozsonyban és Nagyszombatban végezte, majd a körmöcbányai főreáliskolát befejezve a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatója lett, ahol 1886-ban szerzett bányamérnöki oklevelet. Pályáját bányászgyakornokként kezdte Körmöcbányán, majd Nagybányán folytatta. Ezt követően a fémjelző és fémbeváltó hivatal alkalmazottja lett Budapesten. 1892-től kinevezték a selmecbányai Akadémia ásványtan–földtan–őslénytan tanszékének ideiglenes, majd rendes tanárává. 1893 decemberében a budapesti Királyi Földtani Intézet geológusa lett. Élete utolsó éveiben súlyos betegséggel küszködött, 1900 végén rokonaihoz Pozsonyba költözött és itt halt meg alig 39 éves korában. Geológusként elsősorban a Bánságban, Krassó– Szörény vármegyében kutatott. Megvizsgálta és térképezte az itteni hegyek földtani szerkezetét. Tudományos érdeklődésének másik fontos térsége Zemplén és Sáros vármegye volt, ahol kőolajlelőhelyeket is keresett. Vizsgálatainak eredményeiről készített dolgozataihoz színes nyomatú térképeket is mellékelt.
Főbb művei:
Geológiai tanulmányok Krassó-Szörény megyében, 1895;
Teregova délnyugati vidékének, valamint Temes-Kövesd környékének geológiai vizsgálatairól, 1896; Zemplén vármegye északi részének földtani és petróleum előfordulási viszonyai, 1898;
Petróleum-kutatások érdekében Zemplén és Sáros vármegyében végzett földtani felvételekről, 1900.
