Lichner Pál

*  Modor, 1816. december 13. – † Pozsony, 1884. november 4. /  klasszikafilológus, pedagógus, az MTA levelező tagja (1859).

Szülővárosában végezte gimnáziumi tanulmányait, a pápai ref. kollégiumban bölcseletet, a pozsonyi ev. líceumban teológiát hallgatott. Hitjelölti idejében magánszorgalomból klasszikafilológiával kezdett el foglalkozni. 1841–1842-ben történelmet és klasszikafilológiát tanult a lipcsei és a göttingeni egyetemen. Hazatérve 1843-tól a pozsonyi líceumban görög nyelvet oktatott, 1861–1868 között az intézmény igazgatója volt. Közreműködött a protestáns iskolák számára kialakítandó tanterv összeállításában. Idősebb korában betegség kínozta, emiatt 1880-ban befejezte tanári működését. Ő írta az első magyar nyelvű görög nyelvtant. Michnay Endrével (Nagylévárd) közösen magyarul és németül is kiadta, előszóval és magyarázatokkal ellátta Buda városának törvénykönyvét, amelynek kéziratát a pozsonyi főreáliskola könyvtárában fedezte fel. Akadémiai székfoglalóját Szenczi Molnár magyar nyelvész címmel írta, ez elhangzott 1861. január 28-án.

Főbb művei:
Hellen nyelvtan elemei, 1842;
Hellen olvasókönyv magyarázó szótárral I-II., 1844;
Buda városának törvénykönyve 1244–1421, 1845;
Johann Pogner ’s Verzeichniss über den Bau der evang. kirche in Pressburg 1636–1683, und Johann Liebergott ’s Tagebuch von den Verfolgungen, 1861;
Micae historico-chronologicae Johannis Burii, 1864.