Zakarjás János

* Gyöngyös, 1719. október 13. – † Komárom, 1772. szeptember 14. / jezsuita misszionárius

Szülővárosában és Trencsénben tanult, Nagyszombatban 1739 októberében lépett a jezsuita rendbe. 1745–1748 között tanított, 1749 elején indult Spanyolországba. Másfél évet töltött főleg Córdobában, ahol elvégezte a missziós munkára felkészítő szemináriumot és megtanult spanyolul. 1750. október 12-én Cádiz kikötőjéből Éder Ferenccel (Selmecbánya) együtt indultak Amerikába. Utazásuk részleteit Zakarjás hazaküldött leveleiből ismerjük.1750. december 8-án pillantották meg Martinigua (Martinique) szigetét. December 17-én érkeztek meg Cartagena kikötőjébe. Itt társaikkal együtt egy kisebb, egyárbocos hajót béreltek, és azzal folytatták útjukat a Panamai-földszoros keleti partján fekvő Puerto Bello (ma: Portobelo) kikötőjébe, s onnan Panama városába (1751. február 16.). Innen Peru kikötőjébe, Callaóba vitorláztak, majd 1751 közepe táján megérkeztek Limába, a jezsuita rendtartomány perui központjába. Missziós munkára Moxitaniába küldték. Amazóniának ez a trópusi dzsungelvilága az Andok lábai előtt, a Beni, Mamoré és Iténez folyók között terül el, a vadonban szétszórtan mojo és más indián népcsoportok éltek. Működésének központja valószínűleg a Mamoré partján épült San Javier misszió volt, de leveleiből tudjuk, hogy végigjárta az említett 3 nagy folyót, azok mellékágait, sőt eljutott a már portugálok ellenőrzése alatt álló Madeira folyóhoz is. Perui működésének későbbi szakaszáról kevés adatunk van. Feltehetően 1767-ben Limában érte a spanyol király kiutasító dekrétuma, és 1768-ban tért vissza Európába. 1770-től haláig Komárom plébánosa volt. Leveleinek egy részét ifj. Szinnyei József találta meg, amikor az egyetemi könyvtárban a Kaprinai kéziratgyűjteményt tanulmányozta. Tartalmukról előadást tartott a Magyar Földrajzi Társaság ülésén. A közzétett 10 levél címzettje Bartakovics József érsek, egyet Kéri Borgia Ferenchez (Nagyszombat) intézett. Az utolsó levél dátuma 1756. április 18.