* Hontbagonya, 1828. június 30. – † Budapest, 1886. január 1. / történész, levéltáros, heraldikus, az MTA levelező tagja

Édesapja Nyáry Antal (1803–1877) jogász, politikus, koronaőr volt. 1844–1848 között történeti, később jogi tanulmányokat folytatott a pesti egyetemen. Már diákként a reformgondolkodású ifjakat tömörítő Fiatal Magyarországhoz csatlakozott, 1848 márciusában egyike volt a 12 pont kidolgozóinak. Az 1848/49-es szabadságharcban katonatisztként szolgált, 1849 májusától főhadnagyi rangban rövid ideig Kossuth Lajos hadsegédje volt. A világosi fegyverletételt követően Itáliába emigrált és Giuseppe Garibaldi testőrségének tagja is volt. 1859-ben a Magyar Légió századosaként vett részt a szárd–francia– osztrák háborúban. 1860–1867 között Henri Crony-Chanel herceg mellett titkárként tevékenykedett, és szabadidejében levéltárakban búvárkodott. 1867-ben visszatért Magyarországra és történeti-címertani kutatásokkal foglalkozott. Elsősorban a középkori Magyarország történetére, művelődési viszonyaira vonatkozó levéltári forrásokat kutatott fel és adott közre. Emellett jelentősek címertani kutatásai is. Még itáliai éveiben áttanulmányozta a modenai Hippolit-kódexeket (Ippolito d’ Este vagy Estei Hippolit bíboros, esztergomi érsek, majd egri püspök39) számadáskönyveit és ennek alapján felvázolta a XV.–XVI. századi Magyarország reneszánsz műveltségi viszonyait. 1873-ban megtartott akadémiai székfoglalójában is erről tartott előadást. A magyar címertannal is behatóan foglalkozott, megírt egy összefoglalót is, ennek megjelenését azonban már nem érhette meg. Rendszeresen publikált a Századunk és a Turul folyóiratban, ez utóbbinak 1883–1886 között Fejérpataky Lászlóval (Eperjes) társszerkesztője volt. 1876–1879 között Henszlmann Imrével együtt szerkesztették az Archeologiai Értesítőt. Lelkes műgyűjtő volt, értékes porcelángyűjteményében holicsi, tatai, kolozsvári, batizi, de emellett németországi (meisseni) és franciaországi (sèvres-i) darabok is voltak. Számos tudományos társaság (Magyar Történelmi Társulat, Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság) megalapítója és vezetőségi tagja volt. Több külföldi heraldikai társaság is tagjai sorába fogadta.

Főbb művei:
A magyar forradalom napjai I–II., 1848;
Árpádok jogai, 1862;
Posthumus István40 és az estei örökség, 1863;
Diplomatiai emlékek Mátyás király korából 1458–1490 I–IV. (szerk.: Nagy Iván, Nyáry Albert), 1875–1878; A heraldika vezérfonala, 1886.