* Dukafalva, 1825. június 22. – † Bournemouth, 1908. május 5. / orvos, honvédszázados, az MTA tiszteleti tagja
Középiskolai tanulmányait Sárospatakon és Eperjesen végezte, a pesti egyetemen jogot hallgatott. 1846-ban ügyvédi vizsgát tett, 1848/49-ben előbb pénzügyminisztériumi fogalmazó, majd a honvédsereg főhadnagya, később századosa. Ebben a tisztségében Görgei Artúr titkára és parancsőr tisztje volt. A világosi fegyverletételt követően megszökött az orosz fogságból és Drezdában, Párizsban, majd Londonban élt emigrációban. Londonban 1853-ban orvosi oklevelet szerzett, az első magyarként. 1854-től a bengáliai angol hadsereg katonaorvosa, később az egyik terület főorvosa lett és behatóbban kezdett el foglalkozni Indiával. Az országról, az ottani szokásokról, természeti és éghajlati viszonyokról ismeretterjesztő cikkeket jelentetett meg különböző magyarországi lapokban (Vasárnapi Újság, Budapesti Szemle). Calcuttában megismerkedett a Bengáliai Ázsiai Társaság tisztségviselőjével, Rádzsa Rádzsendralála Mitrával, aki Kőrösi Csoma Sándor (1784–1842) tibetológus és keletkutató utóda lett a Társaságban. Duka Tivadar érdeklődni kezdett Kőrösi munkássága iránt és az évek során összegyűjtötte a vele kapcsolatos dokumentumokat és a hagyatékát is. A gyűjteményt, kiegészítve a Kelet-Indiában összegyűjtött további mintegy ezer értékes tárggyal együtt a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumnak, illetve a kolozsvári Erdélyi Múzeumnak ajándékozta. 1874-től Londonban élt és ideje nagy részét a Kőrösi-hagyaték feldolgozásának szentelte. A róla írt könyve (Life and Works of Alexander Csoma de Kőrös, 1885, London – magyarul is megjelent Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai címmel Budapesten 1885-ben) a Kőrösi-kutatók alapforrása. Az MTA 1863-ban levelező, 1900-ban tiszteleti tagjává választotta.
