Tündér Ilona a csallóközi mitológia egyik legismertebb alakja – magát a Csallóközt is Tündérkertnek, Aranykertnek nevezték, s „korábban tündérek népesítették be”.
„A tündérekről általában regélnek, név szerint csak tündér Ilonát nevezik. Regélik hogy ez Csallóközben is járt hajdanta, és a Dunán hattyú képében úszkált. Midőn e táj oly gyönyörű volt hogy arany kertnek nevezteték, sok tündér lakta ezt akkoron, és a nagy Duna szigetei voltak különösen legkedvesb mulató helyeik; más ember ezekhez akkor nem férhetett, ha csak nem valami csodálatos bűbájos mesterségek által, vagy ha valakit különösen megkedveltek, elvitték magokkal vízi tündér palotáikba, és szolgálatukba vették, mondhatlan fény s gyönyörűség volt lakaikban, aranytól és gyémánttól ragyogott ott minden, ők magok árva leányok képében jelentek meg más emberek között, s a ki velők jót tett, ezer soron jutalmazták meg, víz alatti tartományaik messze terjedtek egész a tengerek alatt nyúltak el. A ki hozzájok jutott, nehéz próbák alá vették, s ha szilárd hűséget mutatott irántok, elhalmozták kegyekkel, de ritka állotta ki sokáig; a hűtlent visszaveték biiv móddal a sanyarú életre. Nyomorult pásztori állapatra ébredt fel az olyan, és soha sem tudta meg, mikép került ki onnét. — Már most nem léteznek ide lent többé azok a tündérek. Csillagokba szálltak; ha léteznek, is nem érintkeznek halandó emberekkel, mert ezek mindig gonoszabbak.” – írta Csaplár Csallóközi, különösen Duna-Szerdahely-táji népszokások című tanulmányában, akitől s ahonnan adatként a Magyar mitológiába Ipolyi Arnold is beemelte.