Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

Hetényi azsúr

Hetényi azsúr

Borovszky Samu Magyarország Vármegyéi és városai c. kiadványában így írnak Hetényről: ”Komárom vármegye házi iparának legjelentékenyebb ága a hetényi Subrikálás. Hetény községében kb. 25 évvel ezelőtt új és szépen jövedelmező kézimunkaipar keletkezett, amely még most is fejlődőben van, s helyesen irányítva és terjesztve szép jövőt ígér!” Az 1870-es években a kézimunkázás virágzó házi ipar volt Hetényen, ezt bizonyítja a Milléniumi Kiállítás bíráló bizottsága által a Hetényieknek adományozott 7 cm átmérőjű bronz emlékplakett, melyet Beck Ödön Fülöp készített. Az azsúrt az teszi különlegessé, hogy nem kell a mintát rányomtatni az anyagra, hanem úgy kell kiszámolni. Kezdetben fehér gyolcsra varrtak fehér cérnával. Később divatba jött a rózsaszín, világos barna és a sárga panamákra való varrás is. Díszítő jellege abban áll, hogy az egyirányú szálak kihúzásával a keresztirányú szálakat hurkolással különböző módon „kötegelünk”. A szálak csoportosításából alakul ki a minta. Azsúrozásnál alapszabály, hogy az anyag visszáján dolgozunk, balról jobbra haladunk, az alapkelmébe alul mindig ugyanazon szál alá öltünk és csomót sose kötünk a fonalra: kezdésnél jobbról balra bevezetjük a szál végét az azsúr szélébe. A Komáromi Lapok, 1895-es évi számában Szelle Margit úrhölgy, hetényi postamesternőt méltatják, aki a hetényi szegény sorsú nők háziipari készítményeit összegyűjti és bemutatja az Ezredéves Kiállításon. Az ezredéves kiállítást tekintették az 1900-ban megrendezett Párizsi világkiállítás főpróbájának, ami nemcsak Szelle Margitnak, de Heténynek is szép sikert és hírnevet hozott. Szelle Margitot csipkeverés hímzésért elismerő oklevéllel jutalmazták. A korabeli sajtó is nagyon sokat foglalkozott a hetényi varrottassal. 1906. októberi számaiban egy karácsonyi vásár előkészületeiről írnak, később pedig, hogy a kiállításon nagy feltűnést keltett a kézimunka, melyet „…két ügyes, szemrevaló hetényi menyecske mutatott be és szép viseletük feltűnést keltett, olyannyira, hogy megrendelésekkel jöttek haza”
A cikk tovább írja, hogy Heténynek akkora piaca van, hogy a folyton fokozódó megrendeléseknek máris alig képes eleget tenni. Ekkor már a tanfolyamoknak köszönhetően a szomszéd falvakban is készülnek nemcsak az azsúros, de már a toledós munkák is. A gyolcsot, panamát fokozatosan felváltották a nemesebb anyagok, melyre a toledó készült.
A kézimunkák iránti nagy kereslet a 20. század 50-es éveiben a minőség romlását okozta. A földműves szövetkezetek megalakulása miatt is egyre kevesebb idő jutott egy-egy munka pontos kidolgozására, s ezt a kézimunkák használhatóságán, tartósságán lehetett észrevenni. Minőségi munkák azonban akkor is születtek.
Zajos Ernő és a még varró asszonyok 1982-ben felelevenítették a hetényi varrást. Az akkori fiataloknak bemutatták nemcsak a dobon varrás technikáját, hanem felelevenítették a régi hagyományokat is. 2012-ben a Szlovák Köztársaság Elnöki Hivatalától kapott támogatásnak köszönhetően varrókör indult Hetényen, melynek célja a fiatalok körében megismertetni az azsúrozást. A varrás oktatását Geleta Katalin vállalta, aki mára már elismert tudója ennek kézimunkázási technikának. Keszegh Ildikó nevelőnő vezetésével pedig varró szakkör működik a helyi alapiskolában.

AZ ÉRTÉK BESOROLÁSA
Szakterületkulturális örökség
TelepülésHetény [Chotín]
Értékszint2. tájegységi értéktár
A JAVASLATTEVŐ ADATAI
JavaslattevőRancsó Andrea
TelepülésHetény
A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI
Indoklás

Az 1870-es években Hetényen a varrottas készítése virágzó háziipar volt. Az asszonyok azsúrozással keresték meg a „házhozvalót”, s járták a vásárokat, így kínálták portékájukat. A technikai tudás és a kézimunkázás hagyománya lassan kiveszendőben van. Fontos lenne, hogy az 1901-es világkiállításon díjat nyert kézimunka megmaradjon, s Hetényhez köthető legyen.

Forrás, adományozó

– Borovszky Samu szerk.: Magyarország Vármegyéi és városai, Komárom  Vármegye és szabad királyi város Komáromi Lapok, 1895, 1900, 1906, 1907-es évek számai.
– Gaál Ida: Výšivkárstvo v Chotíne v 1. Polovici 20. Storočia, In: Ľudový textil a spôsoby jeho výzdoby, Zborník, Podunajské múzeum v Komárne, Etnológ a Múzeum XIII., Komárno, 2009, s. 121, ISBN 978-80-960785-3-3
– Zajos Ernő: A varróban, kézirat, 2006, Budapest
– Šťastná, Ida: Výšivkárstvo v okolí Komárna (Spravodaj Oblastného podunajského múzea v Komárne 2, Komárno, 1982
– Komáromi Lapok, 1895. december 21., XVI.évf., 4. sz., 1900. szeptember 1., XXI. évf., 35.sz.
– Komáromi Újság, 1906. október 4., A.M.V.E köréből – A hetényi varrottas munka, Karácsonyi vásár, 1906. október 11., A hetényi Háziipar, A.M.V.E. mozgalma

Web-
MELLÉKLETEK

A toledó az azsúr egy bonyolultabb formája. A különbség, hogy a toledónál a mintát nyomtatással – drukkolással vitték fel. A munka menetéről rövid videó is készült:

A hetényi kézimunkáról mese is szól, mely megnézhető itt:

Rövid URL
ID77754
Módosítás dátuma2019. február 17.

Hibát talált?

Üzenőfal