A debrődiek tudomása szerint falujuk a legészakibb magyar többségű település a Felvidéken és a Kárpát-medencében. Bár szomorú tény, hogy a magyar-szlovák határtól csupán néhány tíz kilométerre, tőlünk északabbra már nincs többségében magyarok lakta település, azért mi büszkék vagyunk jelenlegi helyzetünkre. Ennek a kitartásnak az oka sok minden lehet, de mi leginkább Szent László lovagkirályunk tiszteletében és hagyományának ápolásában látjuk jelenünk sikerét és jövőnk zálogát.

A középkorban talán még első királyunknál is nagyobbra becsült Szent Lászlóról azt tartja a legenda, hogy a kunok ellen megvívott csata után éppen nálunk, pontosabban a falu határában található tisztáson pihent meg seregével. Sőt, nemcsak hogy megpihent, a Teremtőhöz fohászkodva szomjúságtól szenvedő katonáinak lova patkójával vizet is fakasztott. Ez a csodatétel örökre bevéste magát a debrődiek és a környékbeliek emlékezetébe. Olyannyira, hogy a később Szent Lászlóról elnevezett tisztáson templom épült, amely a következő évszázadokban távoli vidékekről is látogatott búcsújáróhellyé vált.

Írott forrásaink szerint Bátkay Domonkos, jászóvári prépost 1500 körül építtetett ide kőből templomot. Azonban egyes szakmájukban elismert komoly kutatók a templom egyik részének keletkezését jóval korábbra teszik. Ami biztos, az épületet az évszázadok alaposan próbára tették, minek következtében a 20. századra már teljesen romossá vált. A kétezres évek elejére csupán a földből itt-ott kiálló mészkövek jelezték az egykori templom nyomvonalát. Ekkor azonban a debrődiek, élükön Frankovics László plébánossal és Papp Anna polgármesterrel, arra szánták el magukat, hogy a templomot felújítják és a hely régi méltóságát visszaadják. 2006 tavaszán Tamás Gábor építész tervei alapján indult meg az építkezés, amely egy bő év múltán be is fejeződött. Az eredmény egy a Kárpát-medencébe is egyedülálló növénytemplom, amely a környezetéhez tökéletesen illeszkedik. Sajnos Papp Anna polgármester asszony már nem élte meg a templom újjászentelését.

2007 óta minden év László napján, illetve a hozzá legközelebb eső szombaton újra búcsút tartanak ezen szent helyen. Nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy az idelátogatók száma évről-évre bővül és a „rendezvény” egyre nagyobb ismertségnek örvend a Felvidéken és Magyarországon is.