A zoboralji magyarság egyik legjellemzőbb vonása, hogy ma is ápolja néprajzi kincseit, beleértve a hagyományok szokásvilágát. Ennek egyik oka a térség peremi fekvése, illetve jelenlegi nyelvszigeti állapota. Bár Zoboralján belül Pográny az elpolgáriasodottabb községek közé tartozik, így is számos hagyományt megőrzött. Némelyek csak az idősebbek emlékezetében maradtak fenn, mások eredeti vagy kopott, esetleg modernizált formában élnek még a mai korban is. A legtöbb népszokás vagy az évközi ünnepekhez kötődött vagy az emberi élet fordulóihoz. Az évközi ünnepi szokások közül említenünk kell az adventet, Mikulás hagyományát (ma is jár a faluban, valódi lovasfogaton), a Luca-napi „ijesztőket” (mára már elhagyták a tollsöprűs boszorkányjárást), a szentcsaládjárás még élő hagyomány, a karácsonyt is sok esemény kíséri (keresztény hagyományok, jellegzetes ételek, rokonlátogatás, jóslások stb.), a három királyok után következik a farsangolás (legények falujárása, kardra sonkát és szalonnát gyűjtöttek), a nagyböjtöt még ma is sokan megtartják a hagyományos étrenddel, a virágvasárnapi tavaszköszöntő villőzés (bár viszonylag korán elhagyták, régi jelenléte bizonyított és többször felújították), a húsvéti keresztény és népi hagyományok (locsolás stb.), szent Márk napi búzaszentelés (ma is él), májusi májfaállítás a lányok házánál (ma már csak egy központi fát állítanak ünnepélyesen), szent Orbán napi körmenet a szőlőhegyre (ma is gyakorolják), keresztjáró napok (egyszerűsítve ma is él) és úrnapi körmenet (élő hagyomány), Jézus Szíve búcsú (már több mint 80 éve), szentiványi tűzugrás (gazdag népdalkincse fennamardt, már Kodály Zoltán is lejegyzett belőle), majd jött az aratás (hagyományos szokásvilágát a helyi folklórcsoport is feldolgozta), további betakarítások és végül a szüret mulatságaival, majd a halottak napja és a Minden Szentek templombúcsú. Az emberi élet fordulói is gazdag szokásvilággal rendelkeztek keresztényi és az előtti gyakorlatokkal, úgymint a keresztelés (és az azt követő „pocita”), a ma is ünnepélyes elsőáldozás, bérmálás, már elmaradt a legénycéhelés (minden farsangkor becéhelték az arra érett ifjakat), a lakodalom az egyik leggazdagabb esemény volt (a helyi folklórcsoport ma is bemutatja főbb mozzanatait, mint a lánykérés, dunna vitele, leánybúcsú, mulatozás tréfás veszekedéssel stb.), de az elhalálozáshoz is sok szokás fűződött (régen élt még a hagyományos siratás, de ma is gyakorolják pl. a virrasztást).