Pogrányi galambok – kuruc-kori emlékek
1703-tól 1708-ig II. Rákóczi Ferenc seregei uralták a nyitrai várat, kiűzésük után a város a labancok kezére került. Gyakran erre portyáztak az érsekújvári kurucok, napirenden voltak az összeütközések. Az egyik legismertebb itteni összetűzés a nyitrapereszlényi csata volt 1708. augusztus 28-án, amikor Ocskay László árulása folytán Pálfy János labancai legyőzték a kurucokat (Ocskayt utóbb lefejezték). A csata színhelyéről menekülő kurucok regényes életrajzát az egyik főhős későbbi leszármazottja, Ozorai József vetette papírra „Kuruc ősök” címen 1929-ben. Ez a felvidéki kuruc történetekkel foglalkozó legterjedelmesebb könyv (összesen 685 old.) és nem kis része Pogrányban játszódik. A könyvben szereplő pogrányi kisnemes kuruc főhős, Barkó Imre rejtegette egy ideig a kurucokat pogrányi birtokán. Itt több szerelem is szövődött a helyi lányokkal, „a pogrányi galambokkal” (az eseménysort Pogrányban a „pogrányi galambok” történeteként ismerik). A regényszerű feldolgozásban nincs lehetőségünk elválasztani a valós eseményeket a képzelet díszítéseitől. Barkó Imre valódi neve Tarkó Imre lehetett (Ozorai némileg megváltoztatta a neveket), hasonnevű (ifj. Tarkó Imre) leszármazottai még 1800 körül is éltek a pogrányi kúriában (a ma álló kúria eredeti részét Tarkó Mihály építette 1680 körül, némelyek tudni vélik benne a kurucok rejtekhelyét). Az azonban írásban is igazolható, hogy egy bizonyos pogrányi Tarkó György kuruc volt, Vörös Klárát vette feleségül. Kuruc volta miatt azonban üldözték, ezért Pogrányból menekülnie kellett. Ifj. Tarkó Imre Tarkó Mátyás fia volt, a nyitrai püspök ügyésze és Csanád megye képviselője. Második felesége, Tarkó Imréné Gyulai Gál Orsolya 1814-ben hunyt el, sírköve néhány éve a temető második legrégibb emléke volt, de meggondolatlanságból eltávolították. A kúriát Gyulai Gál Klára örökölte, majd más családok kezébe került. Ma is Rákóczi-hársnak nevezik a kúria (későbbi nevén a „közjegyző háza”) mögötti terebélyes fát, bár az a kuruckornál talán fiatalabb lehet. A „Kuruc ősök” c. könyvet 2004-ben újra kiadták Pográny község első írásos említésének 930. évfordulója kapcsán. Több más kuruc csata is volt a környéken, pl. 1710. október 2-án is lezajlott egy csata Cabaj és Csápor környékén, amikor a vonulásuk során Pogrányt is érintő kurucok az ezerfős labanc sereget szétverték.
| AZ ÉRTÉK BESOROLÁSA | |
|---|---|
| Szakterület | kulturális örökség |
| Település | Pográny [Pohranice] |
| Értékszint | 3. felvidéki magyar értéktár |
| A JAVASLATTEVŐ ADATAI | |
| Javaslattevő | Pogrányi Értéktár Bizottság / Fehér Sándor |
| Település | Pográny |
| A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI | |
| Indoklás Az egész Felvidéken kevés élő kuruc emlékhely van. Ezek sorát gazdagítják a pogrányi emlékek, melyek a levéltári és más utalásokon túl irodalmilag is feldolgozásra kerültek a Felvidék legterjedelmesebb, három kiadást megért kurucregényében. Ma is tudni, melyik kúriához köthető a történet és a család leszármazottai is sokáig nyomon követhetőek (a Tarkó nemzetség). Az úrilak mögött a Rákóczi-hársnak nevezett fa is ezt a kort idézi. Az felvidéki értéktárba való felvétel vélhetően megerősítené a kor hőseinek emlékét, nevelői szándékot közvetítene és országosan is ismertebbé tenné az elfeledés veszélyének kitett eseményéket. | |
| Forrás, adományozó Fehér Sándor: Pográny – Pohranice (1075-1995). Pográny Község Önkormányzata, Pográny, 1995 | |
| MELLÉKLETEK | |
|
| |
| Rövid URL | |
| ID | 93721 |
| Módosítás dátuma | 2018. január 16. |
