A Pográny községből származó Pográny előnevet használó első ismert személy Pogrányi Anna bárónő volt (1299), valakik azonban csak Pogrányi Balázst (1471) jelzik a bizonyított ősnek. A nemzetség, mely számos neves személyiséget adott a magyarságnak, később két ágra szakadt (derfeli és nemeskürthi, ezek kapcsolata mindmáig nincs kielégítően tisztázva). Ez utóbbi ág a 16. század második felében bukkan fel Nemeskürtön, de pogrányi birtokaikat csak jóval később hagyták el teljesen (Pogrányiak még a 17. században is éltek Pogrányban). Hogy a nemeskürthi ágból származó törökverő Pogrányi Benedek (*1580 – Ɨ 1614. május 29.) hol született, nem tudjuk pontosan. A bányavárosokat védte, előbb Bakabányán (1580), majd Korponán volt kapitány (1593-1594/1597). Ez utóbbi helyen sikeresen vágta el a török útját a bányavárosok felé, a várat Numet bég fenyegetése kapcsán sem adta fel (1593). Numet bég levele és Pogrányi Benedek arra adott válasza nyomtatásban is megjelent „Zwo wahrahaffte neue Zeittunge” néven. Az irodalomtörténet ezt a sokszorosított iratot az első Felvidéken kiadott újságnak (ún. újságlevélnek) tekinti. 1598-1602-ben Nógrád főkapitánya (más források szerint ekkor Nyitrán is kapitányoskodott), volt dunáninneni főkapitány is, majd sikerei országos főkapitánnyá emelték. Katonai karrierjét a kulcsfontosságú érsekújvári erődítésben folytatta, ahol Nádasdy Ferencnek volt alkapitánya (1603). Valakik szerint itt fejezte be katonai karrierjét, de Thurzo Györgynek írt leveleiből kitűnik, hogy legalább 1609-ig katonáskodott, például elődunai altábornok volt. 1604-ben Lipótvárt védi, 1605-ben részt vett a bécsi béketárgyalásokon. 1608-ban II. Rudolf bárói rangra emelte, neki adományozta Hrussó és Véges várát. 1614-ben ez utóbbi várban hunyt el. Nemesi címerében ágaskodó oroszlán látható, mely jobbjában feje fölé görbe kardot tart. Személyével lehet kapcsolatos az ún. Pográni ének is, mely a 17. századból származik és versfőinek összeolvasása a POGRANIONIA nevet adja. Gyermekei közül János korponai kapitány volt, György érsekújvári alkapitány. Unokája Ferenc Drégelypalánk kapitánya lett és általa ki is halt ez az ág. A derfeli Pogrányi ág tovább fennmaradt, még a 20. században is személyes kapcsolatot tartottak fenn Pogránnyal. Ma már csak egy harang emlékszik meg róla az egykor Pogrányhoz tartozó Egerpusztán.