A pogrányi kolostorról nagyon kevés adatunk van, már a középkorban megszűnt. A garamszentbenedeki apátsághoz tartozott és a Monasteriologia Regni Hungariae szerint a Boldogságos Szűz Mária kegyeibe ajánlották. A millenniumi vármegye monográfia és más kisebb források szerint iskola is működhetett mellette. Gerendás E. a kolostor alapítását a 11. századba helyezi. Ortvay Tivadar szerint az itteni kolostor a 13. században még nem volt önálló, Gergelyi Otmár szerint egy évszázaddal később viszont már önálló lehetett. Az intézménnyel 1865-ben a Magyar Sion is foglalkozott. Balogh Ágost felhívja rá a figyelmet, hogy némely forrás véletlenül a veszprémi egyházmegyébe sorolta és rámutat a fennmaradt pogrányi apát titulusra is. Az általunk ismert utolsó pogrányi apát címet viselő személy az egri kanonok volt 1930-ban („abbas de Pográn”). Balogh Ágost felkereste a templom kertjét és megtalálta a kolostor vélt alapjait. Azóta ezek nagyban sérültek, de néhol még ma is megfigyelhetők nyomai (néhány éve tereprendezés keretében részben hozott földdel átfedték). Régészeti feltárásokra soha nem került sor. Régi alaprajzok vázlata megtalálható a helyi plébánia levéltárában, ezeket először Fehér Sándor közölte 1995-ben. A templomkert melletti Apáti elnevezésű utca utalhat a kolostorra is, de inkább a garamszentbenedeki kolostor birtokrészéhez kötjük (másutt helyi értéktárba javasoljuk a falu hagyományos faluszerkezetét is). A községben mindmáig él a bencés kolostor szóbeli hagyománya.