Kamocsai Gál László: „Asszony lesz a lányból…”
Megsárgult fényképeket böngészve, régóta foglalkoztatott, hogy papírra vessem, hogyan is történt a párválasztás és házasodás a felvidéki színmagyar és kálvinista vallású Kamocsán.
Mivel engem nagyanyám, Szabó Gyuláné Lukács Gizella (1923-2008) nevelt, ő volt a legrészletesebb adatközlőm, sok mindent elmondott a párválasztási és esküvői szokásokkal kapcsolatban.
Ezt szeretném most lejegyezni, hogy megmaradjon az utánunk következő nemzedéknek.
Ahhoz, hogy mindezt megértsük, vissza kell forgatni az idő kerekét az 1900-as évekig, amikor is az iskoláskor 6 évesen lett kötelező, és mivel akkor még 6 osztályt jártak, a serdülő ifjak 12 éves korukban konfirmáltak, amely később 14, majd napjainkra kitolódott 15 esztendőre.
A gyermekeket már korán elkezdték nevelni a ház körüli munkára, az erősebb fiúk legtöbb esetben már 10-12 évesen besegítettek a föld megmunkálásánál, vetésnél, aratásnál, az állatok részére a takarmány elkészítésénél, a „szecskavágásnál”. A lányok pedig szinte játszva sajátították el a ház körüli munkát, a főzést, az ő dolguk volt a aprószárnyasok etetése, legeltetése és rendben tartása is. Tőlük küldték ki az otthonmaradt asszonyok a földeken dolgozóknak az ebédet is.
Szülőfalum iránti tisztelettel. Kamocsai Gál László, Kamocsán, 2015. Júniusában
