,,Messze-messze, igen messze, a férfikoron innen s a gyermekkoron túl, ott ahol a kedves galagonyabokrok őrzik édesanyám álmát, ott terül el házaival, kertjeivel és szépen szóló körtefáival az én szívemnek legkedvesebb faluja: Perbete”- kezdi meséskönyvét Perbete híres szülötte Pándy Lajos színész, író, műfordító. ,,Valamikor régen, nagyon régen, amikor a madari erdőben még hatalmas medvék kószáltak, és Farkasdpusztán annyi volt a farkas, mint manapság a bárány, élt a messzi kis Perbetén egy szegény ember és a felesége…Ez a perbetei szegény ember télen az erdőre járt, nyáron meg részes aratást vállalt a szentmiklósi uraságnál…Hallgatag ember volt ez a perbetei szegény ember, hallgatag és szomorú szemű…A felesége jó hitestársa volt ennek az embernek, a mosolygó arcával és nagy meleg szemével igen sok ráncot elsimított a párja arcáról. Egy napon fiuk született.” Történt ez 1922. március 31-én, ekkor született Pándy Lajos, aki a szó valódi értelmében művészemberré válva állt a világot jelentő deszkákra, írta keserédes visszaemlékezéseit, szívet melengető meséit, fordította, és színpadra alkalmazta cseh és szlovák írók műveit.
A gyermek Pándy (akkor még Porubszki) alig volt nyolcéves, amikor édesanyját, meséinek meleg szemű angyalát örök nyugalomra helyezik a perbetei temetőben. A háború magyarországi megjelenése előtt, a perbetei, újvári és pozsonyi iskolái után, színi tanulmányokba kezd az Országos Színészegyesületben, de közben a frontra kényszerül. A háború vége Perbetén találja, és hogy valamiből megéljen, Prágába jár dohányt eladni. A színház varázsa ott sem hagyja hidegen, a nagy Burian színházában ismerkedik meg Jaroslav Hašek remekművével, a Švejkkel, pontosabban annak színházi változatával.
Egy idő után, visszavágyva a tanulmányok és a színház felé, az Ipoly folyón át Magyarországra szökik. Apja és öccse a kényszerű lakosságcsere következtében Szekszárd melletti faluban köt ki. A színitanodát 1947-ben fejezi be, a Belvárosi Színházba szerződik. Karrierje fényesen indul, jó szerepeket kap, és jól játszik, Gobbi Hilda rendezésében ő az Éjjeli menedékhely öngyilkosságba menekülő színésze, a Belvárosi Színházban Gergely Sándor Vitézek és hősök című darabjában Dayka Margittal és Lehotay Árpáddal viszi a prímet, s ekkor írja róla a kritika: „Nagy felfedezés az értékes Pándy Lajos. Most lépett ki a színiiskola padjai közül, és máris olyan döbbeneteset produkált a Gergely-darabban, amiről az egyhangú kritika a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg. Markáns mozdulataiban ott rejlik már a holnap klasszikus színésze”. A kommunizmussal eljön a művészetben a sematizmus időszaka, amely Pándyt is nehéz helyzet elé állítja. A Belvárosi Színházban még eljátssza Shaw Az ördög cimborája című darabjának férfi főszerepét a pozsonyi illetőségű Bulla Elma oldalán, majd a színház megszűnése után alapító tagja lesz az új Vígszínháznak, amelyet a Néphadsereg Színházaként üzemeltetnek egészen 1961-ig. Sok-sok sematikus szovjet és magyar darab után ez első értékelhető előadás Rostand Cyrano-ja, amelyben a címszereplő Szabó Sándor mellett az egyik kadét figuráját játszhatja el. Tizenöt évvel ezután Bitskey Tibor Cyrano-ja mellett Castel Jaloux kapitány szerepében tűnik fel, s ez a szerep meghozza számára a Jászai-díjat is. Árva Mihályként jelenik meg Kárpáthy Gyula ízes magyarsággal megírt Zrínyi című drámájában, Klingen báró Tolsztoj Szellemesek című szatirikus játékában, File seriffhelyettes Nash Esőcsinálójában, s Kuragin herceg a Háború és békében, amelyben Natasa Rosztovát Ruttkai Éva alakította. Ez idő tájt fordítja le a Švejk színpadi változatát, amelyet a Petőfi Színház mutat be nagy sikerrel, Peti Sándor és Agárdy Gábor ebben ez előadásban óriási alakítást nyújt, miáltal a színdarab több rendező célpontjává válik.
Pándy Lajos bekerül a rádióba is, a Rádiólexikon vezetője hosszú éveken át, kap jónéhány filmszerepet, Fügedy lesz az Egri csillagokban, diplomata Ascher Oszkárral a Rejtő – műből készült Meztelen diplomatában. A kisebb szerepek mellett legnagyobb élménye, hogy olyan zsenikkel játszott egy színpadon, mint Pethes Sándor, Benkő Gyula, Sulyok Mária, Básti Lajos, Dayka Margit, Ruttkai Éva, Ajtai Andor vagy Latinovits Zoltán. A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma színészként nyolcvan, műfordítóként pedig negyvenegy. Sikerrel fordította cseh és szlovák szerzők műveit, illetve műveik színpadi adaptációit. Az ő fordításai segítették a magyar színpadokra Hašek, Čapek, Kohout, Bukovčan vagy Karvaš műveit. A prózaírás mellett meseírásra is futotta erejéből, Kumari, a kiselefánt történetét, valamint Hetedhétország olimpiájának a történetét is papírra rótta. Élete végén még pályára lépett a Tündérlaki lányokban és a Vörös és feketében, majd 2013-ban megkapta a Gobbi Hilda-életműdíjat.
De ami Perbete számára a legfontosabb, az, hogy Pándy Lajos megírta, megőrizte faluja meséit. A csodálatos nagykendő címmel 1977-ben megjelent gyűjteményének meséi emberiek és szeretetteljesek, melyeket a méhész nagyapa mesél el, ezzel gyógyítva a beteg kisunokát, aki ekkor tanulja meg, hogy aki a boldogságot keresi, annak három gonosz ellenséggel, az irigységgel, a sötétséggel és az ostobasággal kell megküzdenie. A szerző lírai stílusban, barátságosan beszélget az olvasóval, úgy ahogy egy igazi nagyapa beszélget az oltalomra, bátorításra szoruló kisunokájával. Alkalmi mesék ezek, úgy mondja őket, ahogy jönnek, mesél saját életéről, napi eseményeket szőve a mesébe, mesél a török korról, a háborúból visszatért fiúról, a szegénység és gazdagság viadaláról, az életmentő cirkuszelőadásról, és tudtunkra adja, hogyan is születnek a csillagok. Csodás és hétköznapi hősök váltják egymást: itt van a Völgy Tündére, a méhkirálynő, a tarkabarka Gyöngyi kutya, a kontyos-bajszos vitézek, és itt van a nagymama csodálatos, óvó erővel bíró nagykendője, amely megvédi azt, ami vagy aki alá kerül. A nagyapa történetei ezek, zömével szívvel telt, a méhesben és a betegágy mellett született életmesék, átitatva a falu, a környék és az élet szeretetével.

Hibát talált?

Üzenőfal

• E-mail címe
• Üzenet
• CAPTCHA

Uploading files please wait, may take up to 5 min.