Dobfeneken Kovács Árpád valaha diákként citerázott. Mindig is közel állt hozzá a zene, természetes volt, hogy az általános iskolában Ajnácskőn Agócs Feri bácsitól megtanulta a népi hangszer pengetését. Az első citeráját Somoskőújfaluban készítették, és szüleitől kapta 1975-ben.

Már tanárként dolgozott a gesztetei alapiskolában, amikor újra elővette gyerekkori hangszerét, és újra pengetni kezdte a húrokat. Akik hallgatták, teljesen átadták magukat a zenének. A hagyomány, a hangszer és a zene iránti szeretete vezette, amikor diákjaiból citerazenekart alapított. Előkerültek a gyerekek szüleinek, nagyszüleinek citerái. A régi hangszerek hangolásra, javításra szorultak, ám egyik ilyen alkalommal az egyik citera darabjaira hullott szét. Kovács Árpád akkor a darabok alapján megpróbált saját citerát készíteni. (Ezen az első citerán játszik a mai napig is a citerazenekar egyik tagja).
Az évek alatt Kovács Árpád munkahelyet váltott, az Almágyi Alapiskola és Óvoda tanára lett, de a citerazenekart az itteni diákokból is összeverbuválta, amely a mai napig is nagy sikerrel lép fel a különböző kulturális eseményeken, évfordulókon, hagyományőrző táborokban. A zeneórák keretén belül más iskolákban is bemutatják a citerát, a citerazenét, de a néphagyományról és népszokásokról sem feledkeznek meg.
Kovács Árpád és citeráinak híre Szlovákia különböző területeire, de a határokon túlra is eljutott. Citeráit nemcsak hazánkban, de Magyarországon, sőt Angliában is pengetik a zenekedvelő hagyományőrzők.