A tárgyalkotó népművészetben számtalan példát ismerünk, amikor egy-egy ötlet, lelemény nyomán (forma, díszítés, színösszeállítás) a létrejött műtárgy, alkotás, a település, vagy az egész térség emblémájává, eszmei jelképévé vált. Ilyen többek között a nádudvari, korondi, vagy mórágyi fazekasság, a kalocsai, matyó vagy a kalotaszegi hímzés, stb.
A népi hangszerek területén, azon belül is az asztali citeráknál, ismerve e hangszerek általános elterjedtségét és sokféle formai keveredését, nem annyira egyszerű és egyértelmű a helyi és regionális típusokat meghatározni, mint a hímzésben, szövésben, népviselet-kutatásban vagy éppen a fazekasságban.
Több mint tíz éve hosszú távú föltáró- kutató programot indítottam a citerák formai- területi felmérésére, meghatározására. Több mint félezer hangszert írtam le adatlapokon, és dokumentáltam fotókkal. E kutató munka eredményeként sikerült a közép-bácskai szegélyes citerákat és a felvidéki széles-lapos dobozciterákat regionális érték minősítésére emelni.
A fölgyűjtött adatok további földolgozásával két újabb helyi, illetve regionális citeratípust határoztam meg. Mindkettőt az északi területekről, azaz a Felvidékről.
Egyik a középtájt hasas „búbos” citera Jókáról és Illésházáról. A másik jellemzően az északi dialektus középső régiójából, a palóc vidékről dokumentált „félhasas” citera.

A búbos citerák minden valószínűséggel az alpesi Stajer citera, hasas táblaszerű alakjából és a régebbi szerkezetű hasáb citera formai elegyéből, nemesítő ötvözéséből jöttek létre.
Az osztrák-bajor citeráknál a külső káva domborulata, „hasa” minden esetben a hangszertest végpontjáig, „lábáig“ ível vissza. (A hasáb citeráknál értelemszerűen a külső és belső káva párhuzamos.)
A középtájt hasas citeráknál a has a hangszekrény harmada magasságában domborodik ki és visszaível a fej szélességéig, még a rezonátor végpontja előtt, a menzúra hosszának kb. 1/6 – 1/8-ánál. Legtöbb hangszernél ez a belső káván a fogólap végpontjának a magassága. Így a hastól a lábig létrejön egy párhuzamos szakasz, a hangszer „dereka”.

E méretarány-ötvözet révén a hangszertest megnyúlik, karcsúbb formát nyer, mint a zömök hasas citerák és kecsesebb, mint a mértani, szögletes hasábciterák.
Ezidáig tucatnyi ilyen formájú hangszert regisztráltunk. Legtöbbje bizonyítottan Jókán és Illésházán készült Rajcsányi József, illetve Mikécz László műhelyében. Egy búbos citerát a komáromi Dunamenti múzeum hangszergyűjteményében leltünk föl, ismeretlen gyűjtőpontú adatolással. Nagy valószínűséggel ez a hangszer is Jóka vidékéről, a Csallóköz és Mátyusföld találkozásának határáról származtatható.

A dokumentált hangszerek részletes leírása: Borsi Ferenc: A magyar asztali citera (79-86. old)