Alsóbodok természeti környezetének tájökológiai jellegét a szántók, patakok (Bodoki-patak, Gesztei-patak, Lázakai-patak, Kis-patak), szőlő- és gyümölcsöskertek, ill. maga a település alkotja. Legértékesebb természeti értékét az erdők képezik. Középkorban nyilván nagyobb volt az erdők kiterjedése, de a mezőgazdasági termelés nagyban lecsökkentette kiterjedésüket. Az utolsó nagy erdő a községtől északnyugatra fekvő Lázak volt. Ezt a 19. század vége felé teljesen kiirtották, csak egy tölgyfát, ún. hagyásfát őriztek meg az utókornak az erdő mementójaként. Később ez is elpusztult és a Lázak név már csak a szántót jelölte. Ma község területén négy erdőt tartanak számon. A legismertebb a Nyárak, melynek patak-parti részét tényleg nyárfák alkothatták, de nedvesebb részét már rég kiirtották, és fennmaradt területén a gyertyános-tölgyes uralkodik, mely lassan elakácosodik. Régebben sarjerdő volt, melyben ha a több évtizedes forda alatt megerősödött, a község disznóit makkoltatták. Fáját leginkább tüzelőnek használták. Nem messze tőle fekszik a Tilalmas, ez már az eltűnt Kernye település erdeje lehetett. Kevesebb benne az akác, kevésbé károsult, fajgazdagsága értékesebb. Ismerjük egy 18. századi erdőgazdálkodási térképet, határa azóta alig változott. Mint neve is mutatja, itt az uraság magas erdeje volt, magból kelt csemetékből ültetett csonkolatlan szálfát termelt, hosszabb volt a vágási időszak, főleg épületfát adott. Ma is rókák és borzok üregei tarkítják. Babindál község közelében fekszik a Nagyerdő, mely a nyitrai püspök birtoka volt, a kommunizmus évei alatt egy részét kiirtották és baromfifarmmá alakították. Egyik szegletében az özönnövényként ismert hatalmas kaukázusi medvetalp egyedei tenyésznek. Nem messze a Nagyerdőtől terült el a püspöki major, a 19. században alapított Ágostonhalma. A községhez legközelebbi eső erdő az Agacsos, mely mint neve is mutatja, egy leromlott akácossá kopott. Részben cseresznyéskertté alakították, mely mára bozótfajukkal sűrűsödött be. További kis erdőfoltok is voltak vagy vannak a község határában, pl. Szalai erdőcske, Szilfák, szőlőhegyi Rákóczi-gát stb. Az erdők jellegzetes fái a tölgyek (főleg a kocsánytalan tölgy és cser), gyertyán, mezei juhar, kőris stb., aljnövényzetük számos jellegzetes erdei fajt tartalmaz (salamonpecsét, télizöld, erdei páfrány stb.). A gombázók kedvenc gyűjtőhelyei (őzlábgomba stb), a vadászok rőtvadat, vaddisznót is találnak bennük.
