A falu egyik impozáns épülete, mely egykor a katolikus népiskolának adott otthont, hosszú ideig üresen állt. 2008-ban megújult egy része, azért, hogy teret adjon egy olyan néprajzi gyűjteménynek. A tárgyak többsége mára már valószínűleg az enyészeté lett volna, hiszen a régi házak,amelyek padlásai, kamrái rejtették a régmúlt tárgyait, ma már eltűntek. A gyűjtés végtelen türelmet és sok munkát kívánt, mégis úgy érezzük, sikerült megmenteni múltunk egy darabját, hogy gyermekeink, unokáink is tudják, hogyan éltek elődeink, nagyapáink. Sok esetben a véletlen is közrejátszott a gyűjtésben, hiszen ha tudomásunkra jutott, hogy egy-egy ház lebontásra kerül, még utoljára végigjár-tuk számunkra értékes darabok után kutatva. A kincseket legtöbbször ládák mélyén vagy egy rongykupacban talál-tuk, mint utólag kiderült, csodálatos viseleti darabok voltak így halálra ítélve. A Néprajzi Gyűjtemény az első évek-ben szerény körülmények között, viszonylag kevés tárggyal nyílt meg, de az évek során már az első termet kinőtte, így további termek felújítására és a folyosó felújítására kerülhetett sor. A tárgyak pedig folyamatosan, egyre na-gyobb számban gyűltek. A falu lakosai, mikor látták, hogy a nagyszülők tárgyai méltó helyre kerülnek, már nyugodt szívvel bízták ezeket a néprajzi gyűjteményre. A folyosó falaira kerültek a falusi emberek életét bemutató fotók nagyított másai. A látogató egy időutazáson vehet részt, láthatja, és tán valamit meg is érezhet abból, hogyan is éltek régen a perbeteiek, milyenek voltak hétköznapjaik, hogyan kellett megküzdeniük a mindennapi betevőért, hogyan élték meg a háborúkat, de azon is, hogy milyenek voltak ünnepeik, hogyan örültek a jónak, és milyen össze-tartó közösség alakult itt ki. Néprajzi szempontból a falu fehér foltnak számít, hiszen a környékbeli falvakhoz ké-pest meglehetősen kevés volt a gyűjtés.

Az ,,èső ház”
A múzeum nagyterme a régi házbelsőt hivatott bemutatni. A terem a háromosztatú lakóteret rekonstruálja. Mivel a falu lakosságának egy része katolikus, a másik része református volt, így az ,,èső ház” a katolikus hagyományokat, a ,,hátúsó ház” a református hagyományokat tükrözi. Az ,,èső ház” berendezése a régi hagyományt követi, így a két ágy egymás végében van elhelyezve. Az asszony ágya fölé Szűz Mária képe, a férfi ágya fölé Krisztus képe került. Mindkét ágy magasra van felvetve. A háromfiókos sublótban (komód) a szépen összehajtogatott ruhák vannak berakva, legfelső fiókja számtalan fejkendőt, belinerkendőt rejt. A sublót feletti falra elsőáldozási emlékek és szent-képek kerültek. A sublót tetején kegyszobrok, Pietà-szobor, búcsújáróhelyekről származó emlékek, kegytárgyak és a rózsafüzér-gyűjtemény kapott helyet. A mellette lévő szekrénybe került a női viseletek egy része. A szoba közepét faragott lábú asztal foglalja el székekkel, felette díszes lámpa függ. Az asztalon elhelyezett imádságoskönyvek és bibliák bejegyzéseik által egy-egy család életének fontos eseményeit őrzik.

A pitvar és a kürtő alja
A nagyterem középső része a pitvart és a kürtő alját mutatja be. A falu egyik legősibb típusú házából kerültek a polcok a néprajzi gyűjteménybe. Itt, a kürtő aljában volt a kemence nyílása, ide rakták a kenyérsütés elengedhetet-len eszközét, a sütőlapátot. Ebben a helyiségben volt a rakott sparhelt, mely a főzésre szolgált, így csupán polcokra maradt hely, melyre a korabeli háziasszony által mindennap használt eszközök kerültek. A tejfeldolgozáshoz szük-séges edények sorakoznak itt, a tejesköcsögök és a vajköpülő. A polcokon bögrék, tányérok, réz- és famozsarak és számtalan cserépedény látható. Szép gyűjtemény van a nagy cseréptálakból, vizeskorsókból, sajtprésekből és lába-kon álló krumplinyomókból. Mivel a vasalóba parazsat tettek, így a vasalót is ebben a helyiségben tartották.

A ,,hátúsó ház”
A ,,hátúsó ház” a tulajdonképpeni lakószobát mutatja be a református hagyományoknak megfelelően, így maga a berendezés is puritánabb. Jellemző a magasra vetett ágy, mellette a fiatalasszony hátrakötött kendőben, mely már asszonyvoltára utal. Előtte bölcsőben a bepólyált kisbaba, a bölcsőre van terítve a szövött gyermekhordó kendő. A sarokban a guzsaly, a rokka, a motolla mutatja, mivel foglalkozik téli estéken az asszony. A sublótban ünnepi és hétköznapi viseletdarabok találhatók, külön fiókban vannak a vászonféleségek: vászoningek, vászongatyák, női hosszúingek. A sublótra a református hagyományoknak megfelelően énekeskönyvek, régi fényképek kerültek. He-lyet kaptak még a borosüvegek és pálinkáspoharak, valamint a különleges régi borotvakészlet, névvel, évszámmal ellátva. A sublót fölé a tükör egy kissé megdöntve került fel. Ez a régi házakban megszokott volt, hiszen így az egész öltözetet szemügyre vehették, mielőtt a templomba mentek. A falon konfirmációs emléklapok, igék és aranymondá-sok láthatók. A sublót melletti sarokba került az asztal székekkel és sarokpaddal. Az asztal fölött díszes petróleum-lámpa függ.

Viseletgyűjtemény
A nagyterem gyűjteményét a viseleti darabok egészítik ki. A viseletgyűjtemény legszebb és legértékesebb darabjai a menyasszonyi ruha és fátyol, valamint üveges keretben őrzött menyasszonyi fátyol és koszorú az esküvői képpel.
A viseleteket a régi fényképek és adatközlők elbeszélései alapján tudtuk rekonstruálni. A nagyteremben kiállított bábukra az eredeti viseletek kerültek, mintegy tükrözve az élet egyes állomásait: a hófehérbe öltözött Mária-lánytól, az esküvői páron, az őket kísérő ünnepi viseletbe öltözött lányokon, a bölcsőben gyermekét ringató fiatalasszonyon, a fekete gyászban templomba induló idősebb asszonyig.

A néprajzi gyűjtemény folyosójának falain végigkövethetők a falu életének fontos eseményei. Betekintést nyújta-nak a falusi élet egyes pillanataiba, bemutatják a mára már eltűnt világot. Tanúi lehetünk annak, hogy milyen volt a régi időkben a gyermekek élete, az iskolai csoportképeken kívül egy-egy vidám pillanatot is láthatunk. Milyenek voltak a mezőgazdasági munkák: az aratás, a cséplés, a kukoricafosztás. Az esküvői és a családi fényképeken vé-gigkövethető, hogyan változott az évek során a népviselet. A sok munka melletti a szórakozás képei is felfedezhe-tők: a színjátszók vidám csoportjai, a kocsmában iszogató öregek, a tornácon muzsikáló cigányok.

Férfimunkák – férfisarok
A gyűjtemény folyosójának egyik sarkában a férfi, másik sarkában a női munkák eszközei láthatók. A vászonöltö-zetben álló figurán az a fajta ruha látható, melyet a kinti nyári munkák idején viseltek. A férfi már kopottabb, folto-zott vászoningben és vászongatyában áll. A vállán vászontarisznya, melyben a mezőre vitte magával az elemózsiát. A házivászon nemcsak Perbetén, hanem más falvakban is nagyon elterjedt, és tartóssága miatt kedvelt textíliának számított. A kendertermesztés és a kender feldolgozását azon emberek elbeszéléseiből tudjuk, akik még emlékeztek erre az
időszakra.

Női munkák – női sarok
A női figura vászonöltözete a nagyobb nyári munkák idején volt használatos. Vászoninget és korcos vászonpendelyt visel. A vászonhoz szükséges kender feldolgozásában az asszonyoknak fontos szerepük volt. A kendert előkészíteni és fonni minden eladósorba kerülő lánynak meg kellett tanulnia. A megszőtt vásznat aztán sokféleképpen hasznosí-tották, nemcsak a lakásban, hanem többféle ruhanemű is készült belőle. A vászonruhákat évente kétszer mosták. A szennyes ruhákat a padláson egy rúdon tartották, míg nem érkezett el a mosás ideje, melyre tavasszal és ősszel ke-rült sor. Hamuval és lúggal mostak, mosószéken, mosófával. A mosáshoz több dézsányi vizet használtak fel. A vásznat kisimították, erre a mángorlót használták. A női munkákat bemutató sarokban több régi, évszámmal ellá-tott díszes mángorlófa látható, mellette a mosáshoz használt eszközök: mosófák, kosár a szennyessel, házi készíté-sű szappan.
A női sarokban a kenyérsütés eszközei is láthatók.

Mesterségek a folyosón
A folyósón haladva az egyik oldalon a háborúban készült fényképek, egy-egy katonaláda, és számtalan emlék idézi fel e szomorú időszakot. A jobb oldalon a falu mestereinek eszközei kerültek bemutatásra. Perbetén sokféle mester-séget űztek. A folyosó a Perbetén működő iparosok, mesterek eszközeiből mutat be ízelítőt. A kiállított anyag még korántsem teljes, hiszen a faluban számtalan iparos dolgozott. Gazdag gyűjtemény van a cipészmesterek szerszá-maiból, melyekből kitűnik, milyen aprólékos és pontos munka is volt egy cipőt, csizmát elkészíteni. Az asztalosok, kerékgyártók, kádárok eszköztárából is akad néhány. Ide sorolhatók a varrással foglalkozó asszonyok is, a varrógép szintén a régi darabok közé tartozik. A borbély ollói, borotvái a tükrös szekrényen sorakoznak. Egy-egy bútordarab elkészítése szintén sok munkát kívánt. Ezt mutatja a konyhaszekrény és a tulipános láda. A lakodalmi szokásoknál említett láda kiemelkedően fontos szerepet kapott az eladó lányoknál. A kelengyéhez tartoztak az azsúrmunkák és a toledómunkák,
melyeket a lányok nemcsak saját részükre, hanem eladásra is készítettek. Zsebkendőket, szalvétákat, terítőket, abroszokat készítettek. A munkákért kapott pénzből tudtak maguknak venni ruhát, cipőt.

Mindenes gyűjtemény, Cselédszoba
A néprajzi gyűjtemény egyik érdekes helyszíne ez a terem. Az évek során összegyűlt tárgyak oly módon kaptak helyet, mintha egy padlásra kerültek volna. A látogató nézelődhet és felfedezhet különleges dolgokat. A régi fara-gottszekrényekben bújt meg sokféle tárgy, régi, érdekes irat. A terembe számtalan olyan eszköz került, amelyeket a ház körül vagy bent a házban használtak. Csak néhány különleges darab: babakocsik játékbabákkal, mérleg, sző-lőprés. Köves mángorló és kugli a Korbel-kocsmából. A falon régi iskolai fali szemléltetőeszközök emlékeztetnek az egykori iskolára. A sublóton számtalan imádságoskönyv, felette a falon szentképek. A sarokban egy polgári tükrös fésülködőszekrény áll. A másik sarok egy cselédszoba belsejét mutatja meg: az összecsukható cselédágy, a polc, pár szék és
asztal, az egyszerű berendezés híven tükrözi a cselédek szerény életmódját.

A Perbetei Néprajzi Gyűjtemény alapítói: Mgr. Jakab Katalin – a perbetei Magyar Tannyelvű Alapiskola magyar
nyelv és irodalom–képzőművészeti nevelés szakos pedagógusa –, Mgr. Szabó Edit – a perbetei Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatója, történelem szakos pedagógus –, Varga Tibor – vállalkozó, fotográfus, a Nemzetközi Fotómű-vészeti Szövetség művésze (AFIAP), a Magyar Fotóművészek Világszövetségének alapító tagja.