Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye

A hetényi iskola

A hetényi iskola

A hetényi iskolások élete az 1950–60-as években

A Tarczy Lajos Alapiskola diákjaiként kíváncsiak lettünk arra, hogy felmenőink vajon hogyan élték meg az iskolás éveiket, mit tanultak, s vajon tényleg olyan jó gyerekek voltak, mint most annyiszor halljuk nagyszüleinktől, szüleinktől.
Történelmi szempontból 1867-től 1928-ig a Magyar Királyság területén 6 osztályos elemi iskolák voltak. 1928/29-es tanévtől kötelező a nyolcosztályos elemi iskola. 1953-ban az elemi iskolából Nyolcéves Magyar Tannyelvű Középiskola lett, melynek végzős növendékei kis érettségit, záróvizsgát tettek. 1960/61-es tanévtől Kilencéves Alapiskola működik. 1978/79-ben bevezetik a nyolcéves alapiskolát.
A hetényi iskola 2000-ben vette fel Tarczy Lajos nevét. Ekkor született egy emlékkönyv, mely röviden tartalmazza az iskola történeti kronológiáját. Az első írásos említések a 17. századból származnak, amikor is a falu lelkésze egyben tanító is volt. Írásra, olvasásra, számolásra tanította a csemetéket.
A lelkésztanítói teendőket azonban nem mindig végezték kellően. 1753-ban a hetényiek elkergették Megyeri Sámuelt, 1907-ben pedig elbocsátották állásából Dobos Ferenc tanítót, mivel az elsősökkel nem tanította meg a betűvetést és számolást.
Az iskola egyik legkiválóbb pedagógusa Császár István volt, aki az 1800-as évek első felében a hetényi iskolát a legjobb falusi iskolák közé emelte.
1827-ből való a Camarica Visitatio jegyzőkönyve, mely Hetényen, november 26-án íródott:
1. Matriculák, Protokollumok, Számadások jól vitetnek.
2. Az Eclesia javai megvagynak és nem fogytak, melyek voltak.
3. Az Asszevráltatás szívekre köttetett (Az Eclézsiában szép békesség és egyetértés uralkodik).
4. Panasz semmiféle nem tétetett.
5. Az Oskola régi jó Calculusát most is megtartotta. (Esperes Kalmár József, komáromi és Karika Pál Apáca-Szakállasi Prédikátorok).

További jegyzőkönyv-részletek:

1829/30
„Oskola Rektor Császár István.”
„Nyári oskola és őszi Examen rendben van. Minden Eminens, kivéve, hogy a Számvetésnek próbált nemében valamely kis gyengeség tapasztaltatott.”.
(Dunántúli Egyházkerület levéltára, Vizsgálati jegyzőkönyv)
1830/31
„Osk. Rektora Császár István professzor Sóki volt mester.”
„Nyári oskla és őszi Examen rendben van. Ha a rektor ingyen nem tanítana itt valami szegény gyermeket: az Ekklézsia megfizetne érte. Oskola inspektorok vannak. Az Oskola Jó Clápis Cum Eminiszime”.
(Dunántúli Egyházkerület levéltára, Vizsgálati jegyzőkönyv)
1836
„Oskola Rektor Császár István.”
„Az iskola sikeres szorgalmáról ismeretes. Tanító fáradhatatlan munkássága a legjobb karban tartatott, különösen dícséretes a szép rend, a figyelem, a bátorság és értelmes felelés a tanulókban. Nyári Oskola és Őszi Examen rendben van és noha az kért Segédtanító örömet hozna a tanító könnyebbségére. A hivatalának él tanító megkímélni kívánja az Ekklézsiát ezen tehertől és maga mindent a legnagyobb hűséggel elvégez”.
(Nyári oskola és Őszi Examen értelmezése: Március 12 után – Gergely nap után is jártak iskolába, nem maradtak odahaza dolgozni. A végzett munkáról ősszel vizsgáztak.)
(Dunántúli Egyházkerület levéltára, Vizsgálati jegyzőkönyv)
1839/40
„O.T. Császár István, segédtanító Benő János Zemplén megyei születésű Losonczi Deák.”
„Az oskola egy a legjobb falusi oskolák közül, nyári oskola szokott lenni és Őszi Exámen is. A tanító fáradhatatlan szorgalmatosságban. Tanítványai okosan ésszel feleltek a nagy Katekizmusból, vallás históriákat a magok stílusával mondják, Phizicát, Geográfiát tanulnak. A tanító megdicsértetett. A Kis Oskolában is szép elmenetelt tettek a tanulók.”
(Dunántúli Egyházkerület levéltára, Vizsgálati jegyzőkönyv)
1842/43
„Iskolás gyerekek száma fi. 89, l. 62, azaz 151. Kik közül Rom. Katholikus 1 van. Amit a nagyobbak tanultak, a következők: Egyháztörténet, Természettan, Közönséges história, Földleírás Földatlaszból, Erkölcsi Szabályok, ABC szerént, a számvetésnek négy részei, ezen kívül leányregula. Négyen deákul is tanulnak. Könyörgés, olvasás-írás. Harmóniával énekeltek. Hírek jó. Jeles oskolában fegyelme terjed Hetényben, ott talál az egyet olyant, a mi nem csak közelebb a helységnek, hanem magának Egyházi Megyének is valóságos dicséretére lehet. Az okos értelmes tanítás érzelembeli, mi a Tanítónak Könyv s írás nélküli érdemeiből s tanítványainak az azokra feleleteiből kitetszik. Az az illendő bátorság, minden tanulónak homlokán s egész valójában meglátszik, az a szép magaviselet, amely a gyermekekben tanítója iránti tiszteletnek csalhatatlan summája. Valami örömre buzdítja mindazokat, kik a Császár oskolájában megjelennek, úgy az ebből kijövőket az ő páratlan szorgalmával emlegetésére indítja. S ezzel a buzgó óhajtással hagyja azt el kivel, kivel. Vajha minden oskolának iljen tanulói érkezhetnének. A kisebbek is dicséretesen a Kis Kátéból, a Históriából, számtanból, olvasásból, imádkozásból a várakozásnak megfelelőek. Őszi próbatétel is volt.”
(Dunántúli Egyházkerület levéltára, Vizsgálati jegyzőkönyv)
1895
„Mozgatható betűk még ma is mint már évek óta csupán a Kisujfalusi, Zsigárdi, Hetényi, Perbetei iskolában vannak, holott ezeknek használata nagy mértékben megkönnyítené az írás-olvasás tanítását.
Házi ipar nagy sikerrel műveltetik Bucson, Hetényen, Ujlakon, Perbetén, ugy hogy mindhárom helyütt a növendékek sajátmaguk által, kezökkel gyártott fövegben járak.”
(Jelentés a Rév-Komáromi közgyűlés 1895. évi jegyzőkönyvéből.)
1907
„Dobos Ferenc hetényi volt első osztályú tanító működése felett rosszallását fejezi ki az egyházmegyei közgyűlés, s arra inti az egyházmegye kebelébe tartozó egyházakat, nehogy a nevezett tanítót bárhol alkalmazzák.”
„Tudomásul vétetett.”
„VIII. iskolai kör: A körfelügyelők jelentése alapján ezen körben egy példátlan eset fordult elő a hetényi egyházban. Dobos Ferencz vezette az első osztályt. 38 növendéke volt és egy sem ismert közülük egyetlen-egy betüt sem, mivel a tanító az írás és olvasás egyáltalán nem is tanította. Az eset lebírálását a tanügyi bizottságra bízzák: Tekintettel arra, hogy nevezett tanítóval szemben az ellenőrzést illetőleg a hetényi iskolaszéket mulasztás nem terheli, mert Dobos Ferencz tanító az iskolaszéki elnök éberségét és a látogatási napló által igazolt sűrű ellenőrzést is kijátszotta, amennyiben mindig ujabb és ujabb terminusokat tűzött ki az iskolaszéki elnöknek, amelyben majd be fogja mutatni a gyerekek irni és olvasni tudását, míg végül is azt a kijelentést tette, hogy belebukott minden eddigi próbált módszerbe, mivel pedig ezen sulyos hivatali mulasztásból kifolyólag nevezett tanító a hetényi tanítói állásról való lemondását is beadta az iskolaszéki elnöknek, ennélfogva a tanügyi bizottság Dobos Ferenc sulyos természetű mulasztásait nem torolhatja meg, javasolja tehát az egyházmegyei közgyűlésnek, hogy fejezze ki jegyzőkönyvében az egyházmegyei közgyűlés megbotránkozását és rosszallását az említett tanítónak Hetényen való tanítói működése felett.”
(Jelentés a Rév-Komáromi közgyűlés 1895. évi jegyzőkönyvéből.)

A kinevezett hetényi tanító feladata volt az iskola igazgatói teendőinek az ellátása, a vasárnapi és ünnepnapi templomi éneklés vezetése.
A tanulók csütörtök kivételével minden nap jártak iskolába. Ebédszünet 12 és 14 órák között volt, amikor is otthon ebédeltek. Délután általában a gyakorlókertben ástak, fát ültettek. A téli időszakban színdarabot tanultak be, amelyet elő is adtak.
A Dunántúli Egyházkerület Levéltárából előkerült jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy Császár nemcsak kiváló pedagógus, de remek ember is volt. Tarczy Lajos visszaemlékezéseiben is találkozhatunk Császár nevével, aki a magasabb iskolát végzett rektor volt. A visszaemlékezések alapján a rektor úr nagyon kedves, okos, értelmes, de szigorú életű ember volt. Az iskolai munka után a jobb és nagyobb tanítványait kivezette a gyümölcsös kertjébe, ahol szorgalmasan tanította a fák ápolását: metszését, oltását. Gyümölcsös kertjének messze vidéken nagy híre volt. A latin nyelv tanítását is Ő kezdte el, melyet később Kovács Péter helybeli lelkész folytatott.
Egy 1842-ból származó jegyzőkönyvből kiolvasható, hogy akkor az iskolának 151 diákja volt, ebből 62 volt a lány. A tanulók egyháztörténetet, Természettant, Közönséges Históriát, Földleírást Földatlaszból, Erkölcsi szabályokat, ABC szerint, számvetésnek négy részét és leányregulát tanultak. Érdekes, hogy négyen deákul is tanultak. Nemcsak az iskola, de diákjai is nagy dicséretet kaptak: „vajha minden oskolának iljen tanulói érkezhetnének.”

A 19. századi iskolánk kiváló minősítéssel rendelkezett. A 20. századi hetényi iskolát két volt diák visszaemlékezései alapján mutatjuk be, felidézzük a 20. század 50-es éveinek hangulatát.

1. adatközlőnk:
Vlacsekné Hencz Irén volt, aki 1950-től 1958-ig járt a hetényi alapiskolába. 1951-ben 106 diákja, 1955-ben pedig már 162 tanulója volt az iskolának. Irénke néni kedvenc tantárgya a magyar irodalom volt. A többi tantárgyból közepes tanuló volt. A mostani óvoda épülete volt akkor az iskola. 2 osztály volt, közötte volt a tanári szoba. Az alsó tagozatok voltak összevonva egy osztályba. Pl.: 5. osztályban a 3. osztályosokkal voltak összevonva. Osztályfőnöke: Mézes László volt, akit nagyon sokan szerettek türelméért. Az alsó tagozaton, Bordán Katalin tanított, testvére Bordán Magdolna néptáncot és éneket oktatott, Viczena Margitka tanító néni pedig kézimunkázni tanította a gyerekeket. A kötelező órák után jártak néptáncra, volt színjátszó kör, és működött énekkar is. Minden ünnepen felléptek a kultúrházban.
A lányok ebben az időszakban egész ruhákban, szoknyákban, kötényekben járhattak csak. Mikor nagyobbak lettek divatba jött a melegítőnadrág.
Harmadik osztályban pionírrá avatták a gyerekeket. Egyenruhájuk piros nyakkendőből, fehér blúzból/ingből és sötét szoknyából/nadrágból állt (de ez nem egyenruha volt). Később kaptak csak világoskék inget és sötétkék alsót.
Hétvégén is kellett iskolába járniuk (szombaton). 7. osztálytól tanultak orosz nyelvet, 8. osztály évvégén záróvizsgát kellett tenniük, tételeket húztak, és ez alapján osztályoztak. Első osztályt 23 diákkal kezdték (13 fiú, 10 lány). A 8. osztályt kevesebb tanuló fejezte be, mert sokan megbuktak.
Hittan óra előtt csúfoltak egy lányt (Esztert), azt mondták neki, hogy: „Esztergomba megy a huszár!” bejött a tiszteletes úr, és azt mondta a fiúnak: „Ejnye, ejnye, mi lenne ha neked azt mondanák, hogy Komáromból jön a gyorsvonat?!”

2. adatközlőnk:
Csontosné Komjáthy Ilona, 1955-ben született. 1962-től, 1971-ig járt iskolába. 1962-ben 168 tanulója, 1970-ben pedig 180 diákja volt az iskolának. Ilonka néni kedvenc tantárgya a történelem volt. Ebben az időben volt Hetényen szlovák iskola is, de ott összevont alsós osztályok voltak, mindössze 22 gyerekkel. Az iskola igazgatója Nagy József, helyettese Csintalan Miklós voltak. 24-en kezdték az első osztályt. Farkas Júlia tanító néni szigorú volt, és nagyon alacsony, ezért mindig székre állt, amikor meg akarta ütni a gyereket.
A már említett Mézes László tanító bácsi egyik lába rövidebb volt, mint a másik, ezért bicegett, és sokat csúfolták miatta. Nagyon szerény volt.
Kint fa WC-k voltak. A hetesek voltak beosztva a fűtésre, szenet és fát vittek a kályhába. Volt még faliújság és tisztaságfelelős, pénztáros.
A tisztaságfelelősök megnézték a körmüket, és hogy tiszta ruhában vannak-e. A hetes jelentett, hogy hányan vannak, és hányan hiányoznak. A szertárból a hetesek készítették elő a segédeszközöket.
Az iskolakertben volt a környezetismeret (munkára nevelés) órájuk, zöldségeket ültettek, kapáltak, gereblyéztek.
Mindig kint tornáztak, mert nem volt tornatermük. Mostani Széchenyi-park volt a sportpályájuk. Minden reggel az első óra előtt tornáztak. Télen bent az osztályban volt a testnevelés (bukfenc, rúdmászás, kötélmászás). Iskola után volt sportkörük.
Minden becsengetés előtt énekeltek a kiabálás helyett.
Nyolc órától délig tanultak, majd mindenki hazament ebédelni, és egytől vagy kettőtől négyig délutáni tanítás volt. Szombaton is jártak iskolába.
Dékány Éva néptáncot is tanított, itt a szülők varrták a ruhákat (magyar ruha9, színjátszó csoportot vezetett. Oroszul leveleztek a diákok.
Volt iskola fogorvos a mai Galéria épületében, kötelező volt. A gyerekorvos pedig kijárt az iskolába beadni a gyerekeknek a kötelező oltásokat.
Az ötvenes, hatvanas évek hetényi iskolájára a színjátszás, a néptánc, a kézimunkázás és az orosz nyelven való levelezés volt a jellemző. Nekünk, jelenlegi Tarczysoknak már az orosz nyelv oktatását felváltotta az angol és a német, de folytatjuk felmenőink által megkezdett hagyományokat, s továbbra is aktívan kivesszük részünket a színjátszó és a néptánc szakkörből.

AZ ÉRTÉK BESOROLÁSA
Szakterületkulturális örökség
TelepülésHetény [Chotín]
Értékszint1. helyi (települési) értéktár
A JAVASLATTEVŐ ADATAI
JavaslattevőHetényi Értéktár Bizottság
TelepülésHetény
A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI
Indoklás

A Tarczy Lajos Alapiskola diákjaiként kíváncsiak lettünk arra, hogy felmenőink vajon hogyan élték meg az iskolás éveiket, mit tanultak, s vajon tényleg olyan jó gyerekek voltak, mint most annyiszor halljuk nagyszüleinktől, szüleinktől.

Forrás, adományozó

Felhasznált irodalom: Az adatokat magánbeszélgetések során gyűjtötte az alapiskola helytörténeti csapata.

Adatközlők: Vlacsekné Hencz Irén, Csontosné Komjáthy Ilona, 1955

Feldolgozta: Rancsó Andrea
KINCSKERESŐK – helyi és regionális értékeket kutató diákok konferenciája

Webhttp://www.obecchotin.sk/
MELLÉKLETEK
Rövid URL
ID93521
Módosítás dátuma2018. június 13.

Hibát talált?

Üzenőfal